Medvehagyma pesto

Beindult a medvehagyma szezon. Ez a növény nagyjából aranyárban van. Mivel rendkívül szemfüles vagyok, ezért, ahogy a képen is látható, meg vannak a forrásaim....és még csak nem is egy sötét sikátorban kell seftelnem, hogy hozzájussak ehhez a pikáns hagymaféléhez, hanem a lélekmelengető, tavaszi napfényben gyűjtöttem össze, az ébredező erdő friss levegőjén. A nagy séta megtette a magáét. Így mikor egy kisebb zacskóra valót összeszedtem ebből a különlegességből, rájöttem, hogy minél gyorsabban ennem kéne valamit. A medvehagyma tényleg finom, de azért hiába szereztem belőle egy nagyobb adagot, önmagában rágcsálva nem az igazi. Miközben Marci nyomta a gázt, az én fejemben is forogtak a kerekek, hogy mi a leghamarabb elkészíthető étel. Ez a medvehagyma pesto rövid története, ami a relatív időérzékelés miatt nekem kínkeservesen hosszúnak tűnt, míg a pesto gondolatát a konyhába érve a gyakorlatba is átültethettem végre.

Gyűjtögetés:

1 nagy csokor medvehagyma (kb. 20 dkg)
5 dkg fenyőmag
1 dl olivaolaj
10 dkg parmezán
frissen őrölt bors, só
50 dkg tagateille tészta

10 perc, visszaszámlálás indul:

Egy lábosban felteszünk a tésztának vizet főzni, 1 ek sóval. A medvehagymát megmossuk. A parmezánt lereszeljük. A fenyőmagot teflonserpenyőben illatosra pirítjuk. Késes, konyhai robotgépbe pürésre aprítjuk a medvehagymát, hozzáadagoljuk az olajat, hogy besegítsünk a gépnek. A püréhez öntjük a reszelt parmezánt, és a fenyőmagot, és még egyszer utoljára krémesre turmixoljuk az egészet. Sóval, frissen őrölt borssal ízesítjük. A tészta főzővízéből nagyjából 1 dl-t a medvehagyma pestohoz öntünk. A tésztát leszűrjük, a szósszal összekeverve, parmezánnal meghintve tálaljuk. Mi vékony szeletekre vágott, friss paradicsomot ettünk mellé.