2011. augusztus 31., szerda

Csokoládé szuflé


Azt hiszem már nem egyszer fogalmaztam meg a desszertekre vonatkozó tézismet, mely szerint egy jó desszertnek mindig lehet helyet szorítani. A sufflé pedig több, mint jó desszert, màrha profi készíti. Ez pedig nem egy szerénytelenül a sorok közé "rejtett" dícséret volt saját föző tudományomra vonatkozóan, hanem felvezetője a Miele főzőiskolában gyűjtött tapasztalatomnak. Bevallom én profi segítség nélkül neki sem àlltam volna. Na de most, hogy a titok tudója lettem, már nincs megállás és következőre már a mandulás-fehércsokis verziót fogom postolni.

Titkok kicsi könyve, avagy Kis Sándor receptje:

20 dkg étcsoki (80%)
10 dkg vaj
5 dkg cukor
4 tojás
1 ek liszt
2 ek kakaópor
Vaj, liszt a formák kikenéséhez

Amit legközelebb már egyedül kell csinálnom:

A vajat és a darabokra tört csokit vízgöz felett felolvasztjuk. Átszitáljuk a kakakóport, és az eminensek a lisztet is.Felverjük a tojássárgàjàt a cukorral. A tojásfehérjét csipet sóval habosra verjük. A csokimasszàhoz forgatjuk a felvert tojàsokat, és a lisztes kakaóport. Vajazzuk ki a szufléformàkat, és töltsük meg 3/4-éig masszával.nincs más teendőnk, mint a formákat a 250 fokra előmelegített sütőbe tenni. Amint làtjuk, hogy el kezd emelkedni, szilárdulni a szuflék teteje (8-10 perc),vegyük ki, és rohanjunk vele a vendégekig, hogy láthassák, hogy tényleg sikerült a szuflénk!

2011. augusztus 29., hétfő

Mozzarelás baracktorony mentachutneyval

Lássuk csak kinek mi jut eszébe az év legmelegebb napján. Van, aki strandra megy, van aki ki sem mozdul a hűvös szobából, és úgy általában igyekszik egyáltalán nem nagyon mozogni, nehogy kimelegedjen. Na meg van az elvetemült gasztroblogger, aki főzőtanfolyamon vesz részt, és egyáltalán nem bánja meg. Azt gondolom, hogy a kép magáért beszél, és szeretném megosztani veletek, hogy a pénteki áldozatom, azaz, hogy strand helyett főzni mentem, ne legyen hiábavaló. Azt hiszem ez a recept most igencsak aktuális, mikor a hőmérő higanyszála jócskán 30 fok fölé kúszott, ki akarna órákat a konyhában tölteni, ha csak nem a nyitott hűtő előtt való tétlen ácsorgásról van szó, de abból a legritkább esetben kerül ízletes vacsora a családi asztalra. Az előétel mellé nekünk a Miele szakácsa, Kis Sándor St. Andrea Akutyafáját fehérborát kínálta. Azt hiszem eljött az idő, hogy újra feltegyem a kérdést, hogy kinek mi jut az eszébe az év legmelegebb napján? Mondjuk egy könnyű, romantikus teraszvacsora a balzsamos nyárestében párunkkal, és garantáltan nem a főzés közben fogunk megizzadni:)

A strandtáskába pakolandó:

4 db mozzarella
4 db kajszibarack
balzsamecet
kis csokor menta
1 ek méz

Strand helyett:

A mozzarellát, és a barackot 0,5 cm-es karikákra vágjuk. A barack kisebb karikáit, vagy, amit nem sikerült olyan szépen felkarikázni felkockázzuk a chutneyhoz. A menta egy részét felaprítjuk, és elkeverjük a kockára vágott barackkal, mézzel, és ízlés szerint meglocsoljuk balzsamecettel.A chutneyt 10-20 percre félretesszük, hogy az ízek összeérjenek. A karikára vágott barack, és mozzarella szeleteket váltakozva toronyba rendezzük. A tálra kiskanállal kitálaljuk a chutneyt, és meghintjük a maradék apróra tépkedett mentalevéllel.Balzsamecettel díszítjük.

2011. augusztus 26., péntek

Rizses hús 2.0

Az elnevezés az első benyomással ellentétben nem arra utal, hogy egy továbbfejlesztett ételről lesz szó, vagy esetleg valami extra csavart találtam volna ki a klasszikus étel megreformálásra. Pont ellenkezőleg, be kell, hogy valljam, azért 2.0, mert csak második nekifutásra sikerült a rizst kellően puhára főzni. Nehéz eldönteni, hogy a rizsben keressem e a hibát, vagy magamban, hogy úgy gondoltam este 11-kor simán befejezem az előkészített rizses húst, hogy legyen mit vinnünk másnap ebédre. Végülis felesleges is ezen tovább töprengeni, a rizst hiába hibáztatnám, úgysem tudnám kritikámmal megpuhítani, így kénytelen voltam én vállalni a következményeket, és alaplével felöntve hétfő este további 20 percig párolni a rizst, miután aznap ebédidőben elropogtattam az első, félresikerült adagot. Ha sokakat eltántorítottam volna ezzel a bevezetővel a rizses hús elkészítésétől, üzenem, hogy ne torpanjanak meg. Mikor életemben először készítettem ezt a receptet, és véletlenül két barátunk betoppant, annak ellenére, hogy "lemenzakajázták" a rizses húst, mire csatlakoztam volna hozzájuk minden elfogyott...

Amit már első nekifutásra össze kell készítenünk:

60 dkg sertéscomb
25 dkg rizs
2 db sárgarépa
2 db fehérrépa
1 db vöröshagyma
1 gerezd zúzott fokhagyma
1 l csirke alaplé
só, bors
1 ek étolaj

Ideális esetben már elsőre így zajlik:

A hagymát finomra vágjuk. A húst 2*2 cm-es kockákra vágjuk. A meghámozott répákat vékonyan felkarikázzuk. Egy magas falú, lefedhető serpenyőben a felmelegített olajon megdinszteljük a hagymát, és magas lángon megpirítjuk a húskockákat. A húst kétszer felöntjük annyi alaplével, hogy épphogy ellepje, és elforraljuk a levet. Ezután hozzáadjuk a répát, sóval, borssal, és összezúzott fokhagymával ízesítjük a ragut. Hozzáadjuk a rizst és az alaplé maradékával felöntve alacsony lángon kb. 30 perc alatt puhára főzzük. Friss petrezselyemmel megszórva tálaljuk, és savanyúsággal esszük.

2011. augusztus 19., péntek

Kővirág étterem és fogadó

A kővirág étteremmel való megismerkedésem egy véletlen műve volt. Ezt a tündéri helyet meglátni és megszeretni pedig pont egy pillanatig tart. A Káli medence szívében, Köveskálon található, ez a  családi vállalkozásban működő panzió. Amikor szerveztük a nyaralásunkat egy dologban voltunk biztosak, hogy a Káli medencét szeretnénk bebarangolni. Ebben a tervben nem kis szerepe volt a Magyar konyha nyári számának, ami hosszassan taglalja a jobbnál jobb balaton környéki halsütödéket, kistermelőket, éttermeket. A két napos túránk így tulajdonképpen a Magyar konyha által ajánlott gasztro útvonal mentén zajlott. A szállásfoglalásunk, azonban ettől függetlenül történt. Egyszerűen csak véletlenül belenyúltunk a tutiba.

A Kővirág panzióban senki ne számítson semmilyen úri flancra. A tulajnak szerintem tényleg az autentikus vidéki hangulat megteremtése volt a célja. A berendezés is teljesen eklektikus, nincs két egyforma asztal, vagy szék, van viszont kovászos uborka a búbos kemencén, és jó hangulat. Természetes, hogy az egykor szebb napokat láltott Singer varrógép most vacsorázóasztalul szolgál a kis kertben romantikázó pároknak.
Na de térjünk a lényegre. Egyébként is szimpatikus volt a parányi kertben található fogadó, és mivel Köveskálon senki sem akart meghívni a vasárnapi asztalához, és a Káll Innben is vacsoráztunk már, így asztalt foglaltunk a szállásunkhoz tartozó étteremben. Ezt követően olvastam a Magyar konyhában (azt hiszem ezzel az információval ebben a fázisban már senkit sem leptem meg), hogy a Balaton környékén található Top 5 étterem közül a Kővirág különdíjas lett, azaz az előlkelő 4. helyet szerezte meg. Szerintem teljes mértékben rászolgált a jó hírére. Mind az étterem hangulata, mind az ételek nagyon finomak voltak. Személyes kedvencem az alsó elmosódott képen látható kemencés kenyérlángos paprikakrémmel. Egyébként nem nagyon tudtam dönteni a szintén ínycsiklandó raguleves és a kenyérlángosos fogás között, így sikerült dilemmámba a pincért is bevonni, aki nem nagyon értette a leves vs előétel csatát, ami lelkemben dúlt, de nem bántam meg, hogy a nyári estén kihagytam a ragulevest, és végül a paprikakrém mellett döntöttem. A kenyérlángos szerintem libazsírral lehetett begyúrva, mert elképesztő finom volt liliahagymával, és érett paradicsomkockákkal hmmm, a paprikakrém nem volt különösebben izgalmas, de a kenyérlángosról tényleg csak superlativusokban lehet beszélni. Főételként a kacsacomb májával elnevezésű fogás mellett döntöttem, amiből a kacsacomb tényleg mennyeien omlós volt, a máj meg valahogy becsúszott az asztal alá, és hogyhogynem Kaplony (a kutyusom) gyomrában végezte. Azon túl, hogy imádom Kaplonyt azért a hasamat is szeretem, tehát ebből sejthető, hogy a májnál ettem már jobbat, és nem a Kaplony iránti feltétlen szeretetem miatt végezte az egész darab az asztal lábánál ácsingozó kis tacsi gyomrában. Bár betegre ettük magunkat, de azért még megkockázattunk egy túrós gombócot házi baracklekvárral, mert szerencsére az érdességre egy evolúciós csodaként külön tárhelyem van a gyomromban, és nem okozott csalódást a desszert sem. A kővirág étteremben szerzett élményeimat összegezve, így jellemezném a fogadót: tradicionális házias ízek, tündéri környezetben, jó balatoni borokkal fűszerezve!

2011. augusztus 17., szerda

Rozmaringos tonhalkrém

Ezt a tonhalkrémet általában tésztákra szoktam szószként elkészíteni, és olyankor kicsit több tejeszínnel higítom, na jó meg több borocskával, szóval kicsit még gazdagabb az a verzió. A céges reggelihez azonban kicsit finomítottam, ami a fokhagymát illetve az alkoholtartalmat illeti. Akármenniyre laza volt ez a péntek reggel, azért én sem szerettem volna túl lőni a célon a 1,5 hagymás körözöttem, és a konyakos pástétom mellett éreztem, hogy nem ártana kicsit iroda kompatibilisebb darabokat is kreálni.

Hozzávalók:

1 doboz tonhal
1 dl tejszín
1/2 citrom leve
0,5 dl száraz fehérbor
1 ek felaprított kapribogyó
1 gerezd fokhagyma összezúzva
1 ág rozmaring felaprított levélkéi
őrölt bors ízlés szerint
1 ek olívaolaj

Elkészítés:

Egy teflonserpenyőben megmelegítem az olajat. A serpenyőbe öntöm a levétől leszűrt halat, és fakanállal szétnyomkodom. Felöntöm tejszínnel, és ízesítem a rozmaringgal, fokhagymával, aprított kapribogyóval, borssal, citrom szűrt levével, és a borral. Összerottyantom, és már kész is.

2011. augusztus 9., kedd

Limonádé

A mostani időjáráshoz nem igazán passzol a jeges hűsítő tematikájú bejegyzés, de női lényként jogom van mindenféle szeszélyhez. Ha júliusban lehet 18 fok nap közben, és eshet két hétig az eső, akkor én is csinálhatok időjárástól és évszaktól függetlenül jeges italokat. Ha nem is a kánikulában vágytam a léhűlésre, minden esetre egy frissítő italra rákívántam, és a színezékkel telenyomott italok helyett, azért ez mégiscsak üdítő változatosságot jelent.

A felfrissüléshez:

1/2 citrom kifacsart leve
1/2 narancs kifacsart leve
1/2 liter savas víz
1/2 liter szénsavmentes víz
5 ek nyírfacukor 1 dl forró vízben elkeverve
rengeteg jégkocka

2011. augusztus 5., péntek

Kakukkfüves házi pástétom konyakban érlelt mazsolával

Most lehet irigykedni bőszen, mert nemcsak süt a nap, és nagyon finomra sikeredett ez a pástétom, de azt hiszem kevesen mondhatják el magukról, hogy a péntek reggel a munkahelyükön egy villásreggelivel indul:P Sajnos nem mondhatok cégnevet, mert tömegével özönlenének az emberek, a kedélyek lehűtése végett azért elmondanám, hogy nekünk is ez volt az első alkalom, szóval ez a multi is villásreggeli szűz volt, ha lehet ilyet mondani, de olyan sikerrel zárult ez a kezdeményezés, hogy szerintem lesz folytatása...Ja és a rosszmájúaknak és a szemfüleseknek üzenem, hogy a konyakban lévő alkohol természetesen elillant a forró serpenyőből.

Irodaszer rendelés:

0,5 kg csirkemáj
0,5 dl konyak
1 kis fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 dl tejszin
5 ágacska kakukkfű
5 dkg mazsola
1 ek libazsír
só, bors

Mielőtt az outlook betölt:

A mazsolát beáztatjuk a konyakba. Nagyjából 1 óra alatt szívja meg magát.A meghámozott hagymát vékonyan felkarikázzuk, a megtisztított fokhagymát hártyányi szeletekre vágjuk. Egy serpenyőben felolvasztjuk a zsírt, és megpirítjuk benne a hagymaféléket. A mazsolát kinyomkodjuk, és a konyakot a serpenyőbe öntjük. Folyamatos kevergetés mellett, megvárjuk míg a konyak alkoholtartalma sisteregve elillan. A májat feldaraboljuk, hogy jobban átsüljön és a serpenyőbe tesszük. Beleszórjuk a kakukkfű levélkéit, és a mazsola felét. Mikor a máj már megsült leöntjük tejszínnel, elkeverjük, és lehúzzuk a tűzről. Ezután sózzuk borsózzuk ízlés szerint. Ha kihült a máj egy késes konyhai robotgépbe összeturmixoljuk, ha szükséges utánfűszerezzük. A pástétomot a maradék mazsolával megszórva tálaljuk.

2011. augusztus 2., kedd

Gombaleves nokedlivel

Többek között a fagyosnak mondható időjárással tudom magyarázni, hogy elképesztően rákívántam a levesekre, ami azért furcsa, mert egyáltalán nem vagyok az a "leveses" típus. Úgy látszik a felbolydult körülmények azonban az én bioritmusomat is megzavarták, és 2 hétnyi masszív ostrom után, azaz a két hete tartó esőzések következtében megtörtem, és valami lélekmelengető, forró levesre tudtam már csak gondolni. A sors különös fintora, hogy a gombáért sem rajongok különösebben. Kis koromban azzal védekeztem, hogy egy allergia vizsgálat kimutatta, hajlamom van gomba, és méz allergiára. Sokáig ezzel az orvosi igazolással takaróztam, mikor gomba került az asztalunkra. Ez alól a leves alól, ami anyukám receptje alapján készül sosem kértem felmentést!

Hozzávalók:

50dkg gomba
1 fej vöröshagyma
2 dcl tejföl
1 ek  zsír
1 db tojás
7 ek liszt
0,5 dl tej
1 csokor petrezselyem
2tk.piros paprika, 2 tk vegeta, őrölt bors, só

Elkészítés:

A megtisztított gombát vékonyan felszeleteljük, a hagymát finomra vágjuk. Az apróra vágott vöröshagymát kevés zsírban megpirítjuk,  rátesszük a szeletelt gombát, megsózzuk és addig pároljuk, míg a leve elpárolog. Piros paprikával, borssal megszórjuk, kb. 2l vízzel felengedjük, vegetával ízesítjük és 15-20percig forraljuk. Időközben elkészítjük a levesbetétet. 1 tojást elkeverünk 5 ek liszttel, csipet sóval, és a tejjel. A nokedlitésztát kiskanállal a forró levesbe szagatjuk. A végén a tejfölt csomómentesre keverjük 2 csapott evőkanál liszttel és folyamatos kevergetés mellett a leveshez adagoljuk. Ezt követően még 5-6 percig forraljuk a levest. Apróra vágott petrezselyemmel tállaljuk.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...