Csumpi burger

A következő recept tulajdonképpen a balatoni büféseknek köszönhető. Történt ugyanis, hogy felelőtlen módon a szezonon kívül merészkedtünk le a Balatonra májusban. Szerettük volna megdönteni a helyi vállalkozók tézisét, hogy a szezon csak egy hónap, és nagyon élelmesnek kell lenni, hogy azalatt megkereshessék a téli betevőre valót, így a magunk módján támogatni próbáltuk a gazdaságot. A „keep buying” jelmondatot szem előtt tartva, gondoltam kellemeset a társadalmilag hasznossal, nem a rántott husis szendvicset majszolgatom majd a parton, hanem a helyi büféknél költök. A tervem egyszerűnek tűnt első hallásra, de a kivitelezés nem zajlott zökkenőmentesen. Először is komoly feladat volt egyáltalán május végén nyitva lévő büfét találni a Balatonon, mégis sikerült egy pionírt felkutatnunk. Mikorra megérkeztünk már nem volt lelkiismeret furdalásom az elfogyasztandó kalóriák miatt, mivel a kisebb kékes gyalogtúrának is beillő felderítő utunk során több lángosra valónyi felesleget ledolgoztunk magunkról. Kirendeltük a 2011-es év első lángosát, és elégedetten huppantunk le a műanyag székekbe. Az első pár harapás után már a ráfagyott az arcomra a lángosból kizúduló hideg olajtól a mosoly. Csak a felét bírtam megenni, mert finnyás turistaként nem szeretem, ha hideg, napok óta ott álló olajban sütik a lángost, hekket, meg amit még a környéken felszolgálnak. A hideg olajtól ugyanis a lángos toccsanósra szívja magát. Kitartó vagyok, úgy gondoltam tehát, adok még egy esélyt egy hamburgernek is. Nem kellett volna. Hála az élelmes büfésnek nemcsak vacsorát, de egy egész estés programot is kaptunk párommal, egy alapos ételmérgezés képében. A következő balatoni túra alkalmából így én készítettem csumpi burgert friss, általam vásárolt alapanyagokból.

Hűtőtáskába szállítandók:

Húspogácsa hozzávalói:

40 dkg darált marhahús

1 fej hagyma

2 ek ketchup

3 el zsemlemorzsa

1 tojás

só, bors

Amire még szükségünk lesz:

4 db hamburgerzsemle

1 csomag olvadós lapsajt

1 fej édes fehérhagyma

1 üveg vegyes csalamádé

ketchup, mustár

olaj

Gyomormérgezés elleni prevenció:

Egy fej hagymát finomra vágunk. Kézzel alaposan elkeverjük a húspogácsa hozzávalóit, és 1 órára a hűtőbe tesszük. A húsos masszát négy felé szedjük, és kb 2 cm-es húspogácsákat készítünk. Először gömböt formálva a húsból, majd tenyerünkkel szétlapogatjuk a húslabdákat. Teflonserpenyőben, magas lángon felhevített olajba kisütjük őket. A hamburger szemléket félbevágjuk, az aljára teszünk ketchupot, mustárt, rá a kisütött húspogácsát, rá 1 szelet sajtot teszünk, végül eloszlatjuk rajta egy adag csalamádét, és befedjük a zsemle tetejével.

Vér profi steak

Az ősi mondás szerint a férfiak szívéhez a gyomrukon át vezet az út. Hogy kedveskedjek páromnak, illetve, hogy kompenzáljam a blogom elindulása óta kísérleti laborrá változott konyhámért elmentem egy főző tanfolyamra, hogy megtanuljam a steak készítésének minden csínját bínját. Hiszek benne, hogy minél kevesebb flikk flakk (ígérem ez volt az utolsó ilyen kifejezés ebben a bejegyzésben) van egy ételben, annál nehezebb azt jól elkészíteni, mert kellő fűszerezéssel az ember csodákra képes, de mit kezdjen az ember lánya egy jó adag marhával, ha nem fürösztheti borban, és nem etetheti meg egy jó csokor frissen szedett fűszerrel? 

Nekem Gál Józsi adott lámpást a kezembe. Először is tévedés, hogy steaket bélszínből kell készíteni, viszont a húst jó helyről kell beszerezni, tudtam meg a dining guide által az ország legjobb hentesének kikiáltott Józsitól, és akkor már tudtam, hogy jó helyre kerültem. Ha valaki nem profi és nem annyira előrelátó, hogy a főzés előtti 24 hónappal beszerezzen egy bikát, amit még időben kiherél, hogy kapjon egy tinót, amit majd beállít egy akolba, hogy kellően zsírosodjon, szóval minden egyéb esetben battyogjon el a vásárcsarnok C-6/4-es pavilonba, és bízza magát a profikra. A hús beszerzésével akkor megvolnánk. A tárolásának is meg vannak a szigorú szabályai, a húst be kell érlelni. Erre megkérhetjük a hentest is, ha előrelátóak vagyunk, vagy otthon is megtehetjük megfelelő eszköz birtokában. 

A szertartás eszközei:

10 dkg vaj 

2 dl tejszín (legalább 30% zsírtartalmú)

10 dkg zöldbors

bors, Maldon só 

1 dl szőlőmagolaj

Véres jelenet:

A sütés előtt vegyük ki a húst a hűtőből, hogy szobahőmérsékletre melegedjen (télen 2-3 óra, nyáron 1-1,5). Szeleteljük fel a marhát durván 1,5 újnyi vastag szeletekre, majd kb. 50 fokra melegített sütőben, rácsra pakolva pihentessük 30 percet. Egy vasserpenyőt hevítsünk fel magas tűzön. Akkor elég meleg a serpenyő, ha vizet spriccelve bele, a víz gyöngyözve elillan az edényből. Öntsünk egy kis olajat a serpenyőbe. Egy tenyérnyi szelet húshoz nagyjából 4 ek. kell, majd, ha az olaj is felhevült, mehet bele a hús. Nem szabad szurkálni, ha felpöndörödne a széle, kanállal lenyomhatjuk, de ne tegyünk rá súlyt és csak puhán nyomkodjuk, ha szükséges. Amikor a hús oldalának feléig "felsül" a hús, akkor megfordítjuk, és a másik oldalát is átsütjük. Legfeljebb 2 perc alatt médiumra sült szeletet kapunk. A serpenyőt félrehúzzuk a tűzről, a húsok tetejére egy -egy púpos ek vajat teszünk. Meghintjük sóval, és frissen őrölt borssal. Egy fedővel lefedjük, és 5 percig pihentetjük. A húshoz használt serpenyőben elkészítjük a mártást. A húsból kifőtt zaftot nagy lángon felhevítjük, megfuttatjuk benne a zöldborsot, felöntjük a tejszínnel és beforraljuk. Egy ek vajjal besűrítjük a tejszínt. Sóval, borssal beállítjuk a mártás ízét. A steaket a mártással leöntve tálaljuk. Mellé mi sütőben sült rozmaringos krumplit ettünk.

9 nő az utcán - borvacsora

 

 Barátnőm igen kedves módon szívén viseli gasztronómiai fejlődésem, és postolta a 9 nő az utcán elnevezésű rendezvényt, egy "nekünk való" megjegyzés kíséretében, amivel látva a borvacsora leírását nem tudtam nem egyet érteni. Kicsit akasztják a hóhért életérzésem volt, mert 3 népszerű gasztroblogger - Fűszeres Eszter (fűszer és lélek), Mautner Zsófi (chili&vanilia), és Havas Dóra (lila füge) - főztek nekünk. Nekem hatalmas élmény volt úgymond a kulisszák mögé nézni. A virtuális nyálcsorgatás után ténylegesen belekóstolni az idáig csak gondosan elrendezett fotókról ismert kreációkba. Fotókkal falánkságom és feledékenységem okán nem szolgálhatok.Mikor kihozták az első fogást, kicsit elszontyolodtam, mert nem túl sok jót ígért a kis buci zsömle hanyagul rádobva a serrano sonkával. Sokkal inkább emlékeztetett az anyunak nem volt ideje az uzsonnát összekészíteni, de nem akarja, hogy a gyerek a büfében valami vackot vegyen vonalra, mintsem egy borvacsora felvezetésére szolgáló bemelegítő fogásra. Elég volt azonban egy falat a kacsazsírral készült kenyérlángosból, hogy fejemre hamut szórva, elindítsam a magam canossa járását, és villámgyorsan revideáljam véleményem. A tészta állaga, és íze valami fantasztikus volt, azt kell, hogy mondjam a desszertet leszámítva, amire még visszatérek, az est folyamán nálam abszolút kedvenccé vált. Az egyetlen fájdalmam, hogy még nem találtam meg a receptjét, hogy reprodukáljam. Nem vagyok a tokaji borok híve, de amatőr műkedvelőként, engem ezzel is sikerült levenni a lábamról, és ez nem az alkohol hatásának volt betudható. Voltak olyan fogások, amik nálam nem találtak. A tavaszi tekercs nekem túl semleges volt. Az asztaltársaságból félúton eltávozott egy hölgy, ami nekem dupla adag vietnámi szendvicset jelentett. Bátran mondhatom, tényleg maximális jóhiszeműség mellett mondtuk, hogy a hölgy még visszajön és a többi fogását nem kértük ki sunyin, lelkem pici kárhozásáért pedig a szendvics bőven kárpótolt.  Az utolsó desszertként tálalt fehércsoki fagyi fügeöntettel a hozzá párosított desszertborral a rendezvény nevéhez illeszkedve, igazi "gasztrorgazmust" jelentett.Remélem a 9 nő az utcán borvacsorában, egy rendezvénysorozat első állomását üdvözölhetem!

Pikáns mediterrán krumplisaláta

A nyár sajnos nem érkezett még meg, de ez nem akadályozhat meg abban, hogy egy tartalmas, de hidegen fogyasztandó, friss ízű salátával kényeztessem magam. Ez a krumplisaláta jó barátja lehet a grillezett húsoknak, vagy ahogyan én készítettem, csirkemellel felturbózva önmagában is megállja a helyét. Ha más is egy igazi,  nyárestéket idéző ételre vágyna, a következőket kell tennie.

A nyár ízei:

1 kg újkrumpli
60 dkg csirkemell
10 dkg magozott fekete olajbogyó
10 dkg magozott zöld olajbogyó
1 ek lecsepegtetett kapribogyó
1 citrom
3 gerezd fokhagyma
1 ágacska rozmaring,  6 levél bazsalikom, 1/2 csokor petrezelyem
só, őrölt fekete bors
1,5 dl olívaolaj


Nyártánc:

A meghámozott újkrumplit felkockázzuk. Egy nagy lábos vízben, 1 ek sóval feltesszük a krumplit főni. Míg a krumpli megfő, falatnyi kockákra vágjuk a csirkemellet. Felaprítjuk a bazsalikomlevelet, és összezúzunk 1 gerezd fokhagymát. A fűszereket elkeverjük 0,5 dl olívaolajjal. Egy zárható edénybe beletesszük a csirkemellet, ráreszeljük a citrom héját, sózzuk, borsozzuk, és leöntjük a fűszeres olívaolajjal, a hűtőbe tesszük. Felkarikázzuk a lecsepegtetett olajbogyókat. Apróra vágjuk a kapribogyót, rozmaring leveleket, és petrezselymet. Összezúzzuk a fokhagymát. A megfőtt, leszűrt krumplira rácsavarjuk a fél citrom levét, ráöntünk 1 dl olívaolajat, rátesszük a felaprított fűszereket, fokhagymát, olajbogyót, és kapribogyót. Egy teflonserpenyőben, nagy lángon kisütjük a húst.Nincs más dolgunk mint a krumplit összekeverni a zaftos húsival, jól lehűtve fogyasztjuk.

Tök más

Mit csinál a mexikói mikor talál egy tököt a sivatagban? Ne ijedjen meg senki, nem traktálok senkit jópofa viccekkel, csak a tököt egyétek meg szépen gyerekek. Sosem voltam jó barátságban a tök főzelékkel, de mivel életem párja nagyon szereti, ezért már elég nagy gondban voltam, hogyan hidaljam át ezt az ellentmondást. A megoldás végül elég váratlanul adta magát.Még a mexikói tematikájú estéről maradt egy avokádó. Örömmel jelentem alig két hét alatt tökéletes, vaj puhára érett, és valamit kezdeni kellett volna vele. A számunkra semleges ízéért azonban egyikünk sem rajong. Ezért örültem az avokádó erőfeszítésének ugyan, de nem igazán tudtam mivel háláljam meg, hogyan érezhetné magát konyhám hasznos tagjának. Volt még kaliforniai paprikám, aminek nyersen szintén nem szeretem az ízét. Gyakorlatilag így, hogy az ellenségeim ilyen szépen felsorakoztak az éléskamra polcán, úgy voltam vele, hogy egy tök itt már nem sokat árthat, lássuk mit kezdenek egymással. A csatából egy egészséges, gyors, és fantasztikusan finom étel kerekedett ki.

Proszkripciós lista:

0,5 kg gyalult tök (tudom, úgy lett volna az igazi, ha az én kezemtől hullik el, de annyival egyszerűbb volt így)
1 fej hagyma
2 dl tejszín
20 dkg zöld fűszeres vajkrém
1 db piros kaliforniai paprika
1 db érett avokádó
1/2 citrom átszűrt leve
1 chili paprika
1 csokor kapor
Só, frisse őrölt bors
2 ek olaj


Purgatórium:
 

Egy lábasban az olajon megfonnyasztom a finomra vágott hagymát, réteszem a legyalult tököt, és az apró  kockára vágott kaliforniai paprikát. Alaposan elkeverem az edényben lévő hozzávalókat, sóval fűszerezem, és felöntöm a tejszínnel. Lassú tűzön, lefedve, 30 perc alatt puhára párolom. Az avokádót félbevágom, kiveszem a magját, és a belsejét kanállal egy mély tálba kikaparom. Hozzáadom a vajkrémet, a citrom levét, a felaprított chilit, a finomra vágott kaprot, és 1 ek olívaolajjal elkeverem. Őrölt borssal fűszerezem. Mikor a tök megpárolódott, hozzálapátolom a fakanaállal az avokádós vajkrémet, összerottyantom, és friss kaporral megszórva tálalom. Több jó hírrel is szolgálhatok, egyáltalán nem emlékeztet a klasszikus tökfőzelékre. Az is bátran kipróbálhatja, aki egyébként eddig ódzkodott a töktől. Illetve a rántástól berzenkedők is megmenekülnek a felesleges gordiuszi csomóktól, mert az avokádós vajkrémtől kellemes állagúvá áll össze a főzelék.

Sajtos salsa szósz

A pénteki este mexikói ételek jegyében tellett. Az előétel adta magát. Kétfajta tortilla chipset vettem. Ne vessetek meg, hogy nem magam sütöttem ki a búbos kemencémben a kert végében. A munkahelyemről ugyanis Murphey törvénynek megfelelően nem tudtam időben lelépni, így kínos rövidségű idő állt rendelkezésemre a menü összeállítására. Szűk óra alatt kapkodva készítettem össze a burritoshoz való különféle töltelékeket, de egy percre sem bántam meg, hogy nem emeltem le a polcról a tortilla chipshez kínált szószt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy annyi idő volt elkészíteni ezt a sajtszószt, mint lepattintani az üveges salsa mártás tetejét, de nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, annyi idő alatt készült el a pikáns mártás, míg egy beszorult konzervtetőt meleg víz alá tartva, pulthoz ütögetve, kiskanállal feszegetve leimádkozunk egy gyárilag gondosan lezárt üvegről.

Konzervnyitó helyett:

5 dkg jalapeno finomra aprítva
10 dkg natúr krémsajt
2 dl tejföl

A hozzávalókat villával összekeverjük, és tortilla chipsszel kínáljuk.

Csirkés Burrito

A héten ismét vendégség volt nálunk. Mostanában elég gyakran rendezek baráti vacsorákat. Az elmúlt időszak alatt pedig a következő tapasztalatra tettem szert. Hiába főzöl jól, nem biztos, hogy a végeredmény megfelel  különböző ízléssel rendelkező embernek. Arra a következtetésre jutottam, hogy a legjobb, ha olyan ételt készítek, ami több ízvilágot vonultat fel egyszerre. Én, úgymond csak előkészítem a főzést, a vendégek pedig saját ízlésüknek megfelelően kombinálhatják az összetevőket. A másik kritérium az idő szűke, a frissen tarthatóság, és, hogy a vendégeim ne csak a konyhatündér vénámat lássák, hanem aktív részese lehessek az estének a beszélgetés terén is. Lehet, hogy ez utóbbi miatt már kevesebben hálásak nekem...A fenti kritériumok közti zsonglőrködésből született meg a tortilla vacsora gondolata. 

Tortilla, vagy amit akartok:

1 csomag Tortilla lap (6 db)

20 dkg vörös chedar sajt

1 érett avokádó

2 dl tejföl

5 dkg natúr krémsajt

1/2 lime leve

só, bors, 1/2 kk őrölt chilipor

60 dkg csirkemell filé

1 dl olívaolaj

3 kaliforniai paprika ( a látványos hatás kedvéért különböző színű)

1 zacskó mexikói fűszerkeverék

Sok hűhó semmiért helyett:

Mielőtt elárulom, hogy mivel mit, és milyen sorrendben csináltam, elmondanám, hogy rengeteg akadályt kellett leküzdenem a happy endig. Felelőtlenül azt gondoltam, ha már méregdrágán szerzem be az avokádót egy budai plaza delicatesséből, az megfelelő érettségű lesz. A hozzám hasonló kalandoroknak tanácsolom, hogy ne tegyék. Hiába fizeted az ár háromszorosát, sznobizmusod gyümölcse kőkemény lesz. Hiába vettem egy almát is az avokádó mellé barátul, illetve, inkább azért, hogy a papírzacskóban felszabaduló etiléngáz megpuhítsa az avokádót, ajánlom az avokádót 3-4 nappal előre beszerezni.

A csirkemellet 2*2 cm-es kockára vágtam, és 0,5 dl olívaolajjal elkevert mexikói fűszerkeverékben  (zacskó 2/3-a) bepácoltam 30 percre. A kaliforniai paprikát kicsumáztam, és vékonyan felkarikáztam, kicsi olajjal elkevertem a maradék fűszerkeveréket, és a paprikára öntöttem. Az avokádót félbevágtam, magját eltávolítottam, meghámoztam, és késes robotgépben (ha érett avokádót sikerült szerezni elég villával eldolgozni), összekevertem a tejföllel, sajtkrémmel, rácsavartam a lime levét, és borssal, chili porral, sóval ízesítettem. A sajtot lereszeltem. A vendégek érkezése előtt kisütöttem a fűszeres csirkefalatokat. Ugyanabban a teflonserpenyőben megpirítottam a paprikát. Az a jó, ha úgy érzed, hogy kicsit odakapattad. Nem kell kétségbe esni, ha helyenként kicsit feketére sül a paprika, nagyon finom lesz. Egy száraz teflonserpenyőben megpirítjuk a tortilla lapokat. Épphogy átmelegítjük a lapokat, nem szabad sokáig sütni, mert hamar kiszárad, és nem lehet rendesen feltekerni. A tortillát megkenjük az avokádókrémmel, teszünk rá a sült paprikából, és megszórjuk a csirkedarabkákkal, sajttal meghintjük, és feltekerjük.

Spagetti all'amatriciana all'adrienn

Ez a recept szintén egy éttermi élményből táplálkozik. Volt egy igencsak elhagyatottnak tűnő hely a lakásunktól nagyjából 5 percre, kocsival. Minimalista, nagyon trendi épület, amiben egy olasz bútorkereskedés, és egy étterem kapott helyet. Minden nap előtte megyünk el, de én még ott mozgást nem nagyon láttam, ezért úgy éreztem, hogy nem kifejezetten profitorientált vállalkozásról van szó. Legalábbis a tulajnak nem ez a fő jövedelemforrása, inkább a könyvelésének egyensúlya miatt tartja fenn évek óta. Ilyen előítéletekkel talán érthető, hogy sokáig nem mentünk be, hogy kipróbáljuk a helyet. Egy nagyon kimerítő, elhúzódó munkanap, gyötrő éhséggel párosulva, meggyőzött minket arról, hogy ideje félre tenni az előítéleteinket. Határozottan állíthatom, hogy nem bántuk meg! Itt ettem először amatricanat, vagy leginkább egyik fajtáját, amit azóta előszeretettel készítek itthon is, mert pont annyi idő alatt készül el, mint amíg kihoznák a rendelésünket, és nem azért mert lassú a kiszolgálás, hanem, mert ez is a gyorsan elkészíthető, ízletes favoritjaim egyike.

Hozzávalók:

20 dkg bacon

2 db hámozott paradicsom konzerv (2*40 dkg)

2 dl tejszín 

1 db natúr tejszínes krémsajt (10 dkg)

10 dkg jalapeno paprika (üvegben kapható, karikára szeletelve)

1 nagy csokor petrezselyem

2 gerezd zúzott fokhagyma

15 dkg peccorino sajt

1 ek olivaolaj

1 csomag spagetti tészta

bors

Elkészítés:

A tésztához egy nagy lábosban vizet forralunk. Ha felforrt a víz, a tésztát kifőzzük. Egy nagy teflon serpenyőben a felcsíkozott bacon szalonnát megpirítjuk. Mikor a zsír kisült belőle, hozzátesszük a vékonyan felkarikázott jalapenot, és a zúzott fokhagymát. A fokhagymát illatosra pirítjuk. Ezután felöntjük a konzerv paradicsommal, tejszínnel, és a krémsajtot is hozzányomkodjuk.  A fakanállal szétnyomkodjuk a paradicsomdarabokat, és addig kevergetjük a szószt míg a krémsajt elolvad. A peccorinot lereszeljük (használhatunk helyette parmezánt is), és a sajt felét a szószhoz keverjük. A mártást a felaprított petrezselyemmel, frissen őrölt borssal ízesítjük, összerottyantjuk, és a kifőzött tésztához keverjük. A reszelt sajttal meghintve fogyasztjuk.

Olaszország

Kevés jobb dolgot tudok elképzelni, minthogy Olaszországban barangolva próbáljam ki a helyi konyha remekeit. Az olasz konyha meghódította az egész világot, de mint anno a rómaiak politikája, az olasz gasztronómia is nagyvonalúan engedte, hogy minden ország saját ízvilágát megőrizve, adaptálja a pompás fogásokat. Az olasz konyha ezért sokak számára okozhat meglepetést, ha valóban autentikus fogásokat próbálunk ki. Ahogy mást sem, úgy az olaszok, az ételeiket sem bonyolítják túl. Meg is engedhetik maguknak, mert olyan fantasztikus alapanyagaik vannak, amiknek az ízeit vétek lenne fűszerekkel elnyomni. 

Szerintem az olasz konyha itthoni értelmezésében, picit olyan, mint mikor az átváltoztatjuk rovatban egy rút kiskacsából egy hatalmas stáb, órákig tartó, áldozatos munkával, gyönyörű hattyút varázsol. Az olaszoknak azonban nincs szükségük a sminkre, és a megfelelő bevilágításra, így történhetett meg, hogy a kint fogyasztott ételek közül a legszívesebben egy olívaolajban pácolt articsókára emlékszem vissza. Egyszerűen fantasztikusan finom volt.

 Az articsóka friss, egyedi ízét hajszolva, bátorkodtam kirendelni az articsókás alappal készült marharagut, amit majd megpróbálok reprodukálni itthon. Azt hiszem senkit nem lepek meg vele, ha elárulom, hogy az alapanyagok bűvöletében, nem kis összeget sikerült különböző delicatesekben hagyni, hogy a következő hetekben egy kis itáliát is becsempészhessek hazai konyhámba, és elnyújthassam ezt az élményt.

 A kirendelt ragu önmagában elég töménynek bizonyult, a feltálalt grill zöldségek ellenére, ezért kértem mellé kenyeret. Természetesen, amit kihoztak kenyér néven, messze felülmúlta az elvárásomat. Kimaradt pizza tésztából sütöttek házi kenyeret amit friss rozmaringgal, és olívaolajjal hintettek meg. Alapanyag ide vagy oda, ezt meg se próbálom reprodukálni sem most, sem később.

 Az utolsó napon kicsit bekeményítettünk, és még az olasz pincért is sikerült meghökkentenünk a kirendelt étel mennyiségével. Ijedtünkben, hogy egy ideig nem lesz lehetőségünk hasonló remekekhez jutnunk ,előételnek kirendeltük a ház specialitásának kikiáltott bárányt, és egy hatalmas adag tésztát. Nem a mi hibánk, hogy az olaszoknál a tészta csak antipastinak minősül, így szenvtelen arccal soroltuk a pincérnek a 4 főételt egymás után.

A tészta, ami az étterem nevét viselte valami fantasztikus volt! Ritkán fordul elő velem, de nem tudtam rájönni, hogy mitől van ilyen elképesztően jó íze, ezért kénytelen leszek Rómába visszautazni az eredetiért, mivel nem sikerült kiérezni, hogy milyen hozzávalók mesteri kombinációjából született meg ez a fantasztikus ízharmónia.

Természetesen mindig volt hab a tortán. Azaz fantasztikus desszertekkel zárhattuk az étkezéseket, csakhogy a csoki segítségünkre lehessen az elfogyasztott, rengeteg étel feldolgozásában.

 Szerencsémre, a desszertre külön tárhely lett kialakítva a hasamban. Ez a szériafelszereltség része nálam, amely képességem segített, ennek a triplacsokis álomnak a beható megismerésében.Vékony, kakaós ostyán trónolt, a fekete csoki köntösbe bújtatott tejcsokis mousse. Levegőnk már alig-alig volt, mikor a számlát kértük, de az olaszok ezt is a tőlük megszokott lazasággal oldották meg. Egyszerűen a terítőre firkantva a cech végét. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem nagyi damasztterítőjét firkálják össze ők sem, hanem akkora volt a pörgés a 97' óta, minden évben díjjal kitüntetett pizzériában, hogy az asztalt praktikusan csak zsírpapírral borították, hogy az asztal rendezgetésével ne menjen az idő.