Egy ellentmondással kezdem, amit ígérem útközben igyekszem feloldani. A zöldborsót személy szerint én mindig is utáltam. Talán a menzáról származó emlékek a csomós rántású, halovány főzelékről, vagy az az élmény, amikor a konyhás néni a szemem láttára húzott ki egy nylon zacskót az ételszállító hordóból, mindegy is a lényeg, hogy a kása helyett én a zöldborsót kerülgetem. Párom azonban feltétel nélkül rajong a főzelékfélékért. Egyik kedvence pedig a zöldborsó. Mármost az ember lánya arra lett kódolva, hogy kedveskedjen urának és parancsolójának, csak a szüfrazsettek óta ezt igyekszünk úgy tenni, hogy ez nekünk is jó legyen. Most már nem árulok el nagy titkot, hogy nagyjából a fenti dilemma feloldására született meg ez a recept. Így a kecske is jól lakik, na meg a káposzta is megmarad , de a zöldborsó mindenki tányérjáról eltűnik. Szerintem a zöldborsó most következő feldolgozásában szinte rá sem lehet ismerni erre a zöldségre. A főzés folyamata itt szinte felér egy előtte utána átalakítással. Ennek azonban ára van, mert a szuflé nagyon macerás jószág. Olyan, mint egy nő, gyengéden kell kezelni, és rögtön ugrani kell, ha akcióra kész, különben összeesik.
Az udvarlás eszközei:
50 dkg zöldborsó ( én két konzervet használtam)
1 dl tejszín
1 púpos ek vaj
10 dkg trappista sajt
2 tojás
1 gerezd fokhagyma
só, bors
Udvarlás:
A szuflé mivoltját leszámítva ez is a 15 perc alatt elkészíthető ételek közé tartozik, és krumplipürével akár vegetáriánusoknak is finom vacsora lehet, csak akkor én karakteresebb, parmezán sajtot használnék trappista helyett, és egy kis szerecsendióval is fűszerezném a pürét. Most azonban a következő történik: A sütőt 180 fokra előmelegítem. Egy serpenyőben felolvasztom a vajat, rádobom a zúzott gerezd fokhagymát, hagyom, hogy picit piruljon. Ezután a zöldborsót összeforgatom a vajas keverékkel. Felöntöm a tejszínnel, sóval, borssal fűszerezem. Ha friss zöldborsónk van, akkor fedő alatt puhára pároljuk. Nekem elég volt átmelegíteni a tejszínes, vajas szósszal. Közben két tálba külön választjuk a tojások fehérjét a sárgájától. A sajtot lereszelem, és elkeverem a sárgájával. A fehérjét csipet sóval kemény habbá verem. A zöldborsóragut hozzáöntöm a sajtos tojáshoz, és botmixerrel pépesre pürésítem. A borsópüréhez forgatom a kemény fehérjehabot. Itt van az első baki lehetőség. Ezt tényleg nagyon óvatosan kell csinálni, nehogy a hab összetörjön. Ne a habot próbáljuk tuszkolni, inkább a borsókrémet lapátoljuk a hab fölé. Nem gond ha nem lesz teljesen homogén, és marad néhány habfehér foltocska. A kivajazott formákba merjük a kész pürét, a tálkákat 2/3-ig töltjük, ha mindent jól csináltunk a szuflé fel fog jönni a tálka tetejéig a tojásfehérjében keletkezett levegőbuborékok miatt. Lehet muffin formát is használni, nekem külön kis fehér tortaformácskáim vannak. A megtöltött pohárkákat a sütőrácsra pakoljuk, és 20 percig sütjük. A második bakit itt lehet elkövetni, ha nem melegében tálaljuk. A végén összeeshet, ha megvárakoztatják. A szuflé, saját tapasztalatomból okulva, sértődékeny, érzékeny étel. Nekem végig kellett néznem, ahogy a dagira puffadt, szépséges kis zöldborsó tortácskáim sorra leeresztenek, de azért így is nagyon finomak lettek, szóval megérte! A tálkák szélén körbefuttajuk a kés élét, hogy a krém elváljon az edény falától, és a szuflét egy tányérra borítjuk. Lehet, hogy a sütőforma alját kicsit meg kell majd kocogtatni, hogy a szuflé kijöjjön a formából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése