Vidéki éttermiség

Nem lehet nem írni a múlt hétvégén megrendezésre kerülő "Vidéki Éttermiség" elnevezésű eseményről. A Szentendrei-szigeten található Rosinante fogadó látta vendégül a 8 fantasztikus vidéki éttermet. Személy szerint engem leginkább az Anyukám mondta repertoárja érdekelt legjobban, mert bár rengeteget hallottam az encsi étteremről, ez mégsem az a távolság, ami Budapestről bevállalható, ha az embernek egy zűrös hétköznapon nincs kedve vacsorát főzni.Így ez idáig csak távolról csodáltam a helyet. Ez tényleg a hegy megy Mohamedhez tipikus esete volt, amivel ráadásul jött egy teljes terepasztal, hisz az Anyukám mondta mellett, részt vett az Imola Udvarház, Mandula Étterem, Chianti étterem, Gusteau műhely, Nomád Hotel és a Walter vendéglő. 

A teljesség igénye nélkül mutatom be a felvonultatott ételeket, mert még így is, hogy az általam legjobbnak talált fogásokra redukálom a beszámolót elég hosszan fog tartani...Az előételek közül abszolút kiemelkedett a Mandula étterem rántott libarilette. Nem hiába vártam annyira az Anyukám mondta produkcióját, mert szerintem az általuk készített porchettával töltött kenyérlepény is elképesztően jól sikerült. Ezt az is alátámasztja, hogy visszanézve a fotókat ez az egyetlen fogás, amit annak ellenére, hogy társaságunkból legalább 6 fő megkóstolt, mégsem örökítettük meg az utókor számára, annyira elmerültünk benne.

Bűn lenne kihagyni a Nomád étterem kínálta vörösboros ököruszály levest, ami fantasztikusan telt ízeivel, isteni fánkba sütött hússal kínálva, mennyei volt. Igazi lélekmelengető fogás. Zord idő esetén garantált búfelejtő.

 A házigazda szerepét betöltő Rosinante sem vallott szégyent. Az egyik kedvenc főétel, igen szerintem nem meglepő, hogy több is volt, a porhanyós malacsült volt fűszeres tejföllel tálalva. A kép nem lett az igazi, de tény, hogy mozgásban lévő dolgokat nem egyszerű lencsevégre kapni, márpedig ez a malac szempillantás alatt tűnt el a tányérokról.

Olyan mázlisták vagyunk, hogy az Imola fogadó chefje immár sokadjára főz ránk, és most már biztosan állíthatom, hogy, a malacpofa teljességgel kihagyhatatlan, ha az embert az egri Imola vendéglőbe vezérli a jó sora. Az, hogy a hús omlós nem kifejezés. Tényleg megérdemelnék, hogy a wikipédián az omlós definíciója egy életre az általuk készített jelen esetben vaddisznó pofa fogalmával olvadjon össze. Utána néztem még senki sem csapott le a kifejezésre, szóval szabad a pálya, ha valaki így szeretné elismerni a chef teljesítményét, aki bárkit megpuhít:)

Azt hiszem a utolsó kép magáért beszél, és mikorra ez készült már a sokadik ilyen kép tárult elénk. A desszertről vagy jót, vagy semmit. Mivel összességében fantasztikus vendéglátásban volt részünk én ez utóbbit választanám. Az a hír járja, hogy ez nem csak egy alkalom volt, én minden esetre örülnék, ha a "hegyek" mozgásban maradnának, és még jó párszor, ha lehet, minél gyakrabban kínálnának a közelemben ilyen fogásokat...