Kővirág étterem és fogadó

A kővirág étteremmel való megismerkedésem egy véletlen műve volt. Ezt a tündéri helyet meglátni és megszeretni pedig pont egy pillanatig tart. A Káli medence szívében, Köveskálon található, ez a  családi vállalkozásban működő panzió. Amikor szerveztük a nyaralásunkat egy dologban voltunk biztosak, hogy a Káli medencét szeretnénk bebarangolni. Ebben a tervben nem kis szerepe volt a Magyar konyha nyári számának, ami hosszassan taglalja a jobbnál jobb balaton környéki halsütödéket, kistermelőket, éttermeket. A két napos túránk így tulajdonképpen a Magyar konyha által ajánlott gasztro útvonal mentén zajlott. A szállásfoglalásunk, azonban ettől függetlenül történt. Egyszerűen csak véletlenül belenyúltunk a tutiba.

A Kővirág panzióban senki ne számítson semmilyen úri flancra. A tulajnak szerintem tényleg az autentikus vidéki hangulat megteremtése volt a célja. A berendezés is teljesen eklektikus, nincs két egyforma asztal, vagy szék, van viszont kovászos uborka a búbos kemencén, és jó hangulat. Természetes, hogy az egykor szebb napokat láltott Singer varrógép most vacsorázóasztalul szolgál a kis kertben romantikázó pároknak.

Na de térjünk a lényegre. Egyébként is szimpatikus volt a parányi kertben található fogadó, és mivel Köveskálon senki sem akart meghívni a vasárnapi asztalához, és a Káll Innben is vacsoráztunk már, így asztalt foglaltunk a szállásunkhoz tartozó étteremben. Ezt követően olvastam a Magyar konyhában (azt hiszem ezzel az információval ebben a fázisban már senkit sem leptem meg), hogy a Balaton környékén található Top 5 étterem közül a Kővirág különdíjas lett, azaz az előlkelő 4. helyet szerezte meg. Szerintem teljes mértékben rászolgált a jó hírére. Mind az étterem hangulata, mind az ételek nagyon finomak voltak. Személyes kedvencem az alsó elmosódott képen látható kemencés kenyérlángos paprikakrémmel. Egyébként nem nagyon tudtam dönteni a szintén ínycsiklandó raguleves és a kenyérlángosos fogás között, így sikerült dilemmámba a pincért is bevonni, aki nem nagyon értette a leves vs előétel csatát, ami lelkemben dúlt, de nem bántam meg, hogy a nyári estén kihagytam a ragulevest, és végül a paprikakrém mellett döntöttem. A kenyérlángos szerintem libazsírral lehetett begyúrva, mert elképesztő finom volt liliahagymával, és érett paradicsomkockákkal hmmm, a paprikakrém nem volt különösebben izgalmas, de a kenyérlángosról tényleg csak superlativusokban lehet beszélni. Főételként a kacsacomb májával elnevezésű fogás mellett döntöttem, amiből a kacsacomb tényleg mennyeien omlós volt, a máj meg valahogy becsúszott az asztal alá, és hogyhogynem Kaplony (a kutyusom) gyomrában végezte. Azon túl, hogy imádom Kaplonyt azért a hasamat is szeretem, tehát ebből sejthető, hogy a májnál ettem már jobbat, és nem a Kaplony iránti feltétlen szeretetem miatt végezte az egész darab az asztal lábánál ácsingozó kis tacsi gyomrában. Bár betegre ettük magunkat, de azért még megkockázattunk egy túrós gombócot házi baracklekvárral, mert szerencsére az érdességre egy evolúciós csodaként külön tárhelyem van a gyomromban, és nem okozott csalódást a desszert sem. A kővirág étteremben szerzett élményeimat összegezve, így jellemezném a fogadót: tradicionális házias ízek, tündéri környezetben, jó balatoni borokkal fűszerezve!