Eddig talán kétszer sikerült a dining guide szervezésében zajló étterem hétre regisztrálnom, mert az összes hely betelt, mire észbekaptam, de most az elsők között, a cybertérben sátorozva, már a nyitás előtt ott voltam, hogy lecsapjak az engem érdeklő éttermekre, illetve azokra a menükre, amiknek nem tudtam ellenállni. A menü alapján a Vak Varjú vacsoráját vártam a leginkább, mert az előételek és a főételek között is csak az évek során tökélyre fejlesztett remek priorizálási kompetenciám segítségével tudtam rangsorolni és dönteni. A lényeg, hogy minél ízletesebb és porhanyósabb sült hússal kecsegtetnek a menüben, annál nagyobb valószínűséggel nyernek meg maguknak.
Magáról az étteremről is illene írnom a belső kialakítás kellemes, szerintem hétvégi nagy családos ebédekre kíváló helyszín, bár engem a nyitóképen is látható káposztás, csülkös rétessel megvettek szóval valószínűleg elfogultan tudom csak értékelni a helyet. A budai Vak Varjú a Kondorosi úti uszoda mögött/mellett helyezkedik el, ami nem mondhatnám, hogy festői helyszínt biztosít, kiegészülve a lakótelep romantikus látképével, de az étterembe lépve, tényleg kellemes, otthonos kialakítás fogad minket. Az ételek közül engem mindegyik fogásnál teljesen jól eső érzés töltött el, nagyjából olyan, mint mikor anyukám a kedvencemet főzi. Talán tényleg ez jellemzi legjobban a konyhát, ahol klasszikus magyar fogások, igényesebb kivitelben - de nem teljesen újragondolva és újhullámosítva - töltenek el megbízható elégedettséggel. Szerintem a konyha nagyon stabil és jó színvonalú, de a vak varjútól senki ne várjon fine cuisinet, nem a molekuláris gasztronómia szentélye a hely és nem is fogtok találkozni sosem gondoltam volna ízkombinációkkal sem, vagy olyan fogásokkal, amik hallatán a google is megizzad és zakatolnának a szilícium völgyi szerverek, viszont amit nyújtanak, azt tényleg jó minőségben, ízletesen és hatalmas dózisban teszik. A csülkös rétesem pikáns volt és ropogós. A főételként kért sült malaccsászár porhanyós és omlós. A mellé kínált fejes saláta fűszeres tejföllel, pedig mintha a nagymamám kertjében termett volna. Ez alatt nem azt értem, hogy nagymamám olyan génmódosított salátát termelt, amin alapból rajta volt a dresszing, hanem inkább arra utaltam, hogy friss, ropogós salátát kínáltak. A tojásos nokedli is telitalálat volt mellé, bár, hogy őszinte legyek én ezen a ponton küzdöttem már komolyabb kapacitás problémákkal, szóval szerintem ez 2 önálló fogásnak is elment volna. A desszertek nem voltak kiemelkedőek, viszont az "erdei gomba capuccino parmezán chipsszel" is megérdemel egy bekezdést. Krémesen habos állagú, sűrű leves volt csészében szervírozva és tényleg intenzív vargánya íze volt a levesnek, amit én személy szerint imádok. A kiszolgálás kedves. Összességében ha egy nagyon kellemes, házias ízű, de azért a kockás terítős kiviteltől elrugaszkodott ebédre vagy vacsorára vágynánk, a Vak Varju jó választás lehet. Stabil és megbízható, és szuper a játszóterük, bár azt sajnos nem próbáltam ki, na majd legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése