Általában, ha mérföldkőhöz érkezünk életünk egy meghatározó területén a következő mondat nagy valószínűséggel el fog hangozni (ezúton is elnézést a passzív szerkezetért ájj): Köszönöm édesanyámnak....na mármost én a következő receptért, amit nem is közölhetek a maga teljes valójában egyedül B. Anitának tartozok köszönettel. KÖSZÖNÖM ANITA!!! Szerintem párás szemmel gondolnak a desszertre továbbá a vacsorára áthívott vendégeink, akik eddigre túl estek az olasz vacsora keretei belül a primin, a rákos tésztán, egy osso buccon mikoris elérkezett a dolce ideje. Hálásan sóhajtott fel mindenki, hogy a felsorolt könnyed pár fogás után, nem egy emeletes csokitortával zártuk az estét, hanem ez a légiesen könnyű, olasz édesség segített nekünk megküzdeni az addig elfogyasztottakkal.
Hozzávalók, a teljességigénye nélkül:
legalább 30%-os zsírtartalmú tejszín
cukor
vaníliarúd kikapart belseje
zselélapocskák
eper+cukor
A tejszínt a cukorral, a vaníliarúd kikapart belsejével felfőzzük. A zselélapokat a csomagoláson feltüntetett szerint elkészítjük, és belekeverjük a meleg tejszínbe, tálkáka adagoljuk és lehűtjük. Az eperből a cukorral mártást főzzünk. A megdermedt panna cottát a formából egy tányérra kiütögetjük, eperszósszal meglocsolva, bazsalikomlevéllel tálaljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése