2015. március 30., hétfő

Spenót görög módra - mentás fetakrémmel és fűszeres csirke falatokkal


Nekem nem kellett végignéznem a Popeye összes részét ahhoz, hogy a spenót és én jóban legyünk. Valószínűleg ezt annak köszönhetem, hogy anyu már egész kis koromtól kezdve finom sajtrkémmel dúsítja a spenótot, így nekem mindig pozitív élményeim voltak ezzel a zöldséggel, hisz krémesen fűszeres püréként került elém mindig. Később a zsnege leveleket vajon megfuttatva is imádtam és ez az elfogult zsenge szerelem arra ihletett, hogy a spenóttal újabb és újabb módon szervezzek találkát. A héten vettem egy nagy adaggal és variációk egy témára alapon szervezek egy kis utazást a föld körül a spenóttal, azaz megpróbálom különböző általam kedvelt konyhák alapanyagaival vegyteni. Én például egy görög spenótot így képzelek el.

Forradalmi spenót:

50 dkg fagyasztott spenót (én findus aprítottat használtam)
2 dl görög joghurt
20 dkg feta
4 gerezd fokhagyma összezúzva
1 nagy marék mentalevél finomra vágva
1 dl száraz fehérbor
50 dkg csirkecomb filé felcsíkozva
3-4 ek görög fűszerkeverék
1 ek vaj
1 ek olaj
csipet só, frissen őrölt bors

A spenótot kiveszem a fagyasztóból. A csirke darabokat alaposan összeforgatom a fűszerkeverékkel. Egy fedővel rendelkező teflonserpenyőben összeolvasztom a vajat az olajjal és közepesen erős lángon körbepirítom a csirkecsíkokat. A megsült csirke darabkákat kiveszem a serpenyőből és félreteszem. A lábast egy konyhai papírtörlővel kitörlöm és beleteszem a spenótot, majd alacsony lángon felmelegítem. Hozzákeverek 1 gerezd zúzott fokhagymát, fehérbort, és magas lángon rottyantok rajta egyet. Sóval, frissen őrölt borssal fűszerezem. Konyhai robotgépben krémesre kikeverem a joghurtot a fetával és hozzákeverem a fokhagymát és a mentát. A spenótot kitálalom, rákanalazom a fetás szószt és megszórom a csirke darabkákkal.

2015. március 29., vasárnap

Dining guide - Stereo Chef Vol 4

A Dining City étteremhét tesztemet a Stereo Chef étteremben zártam. Azt hiszem részemről kimaxoltam ezt a lehetőséget. Szereztem egy olyan helyet, ahova bármikor visszatérnék, ha házias, de igényes konyhára vágynék és nincs kedvem hétvégén főzni, és egy olyan helyet, ahova még visszatérek, mert némi hiányérzet maradt bennem. Az előbbi a budai Vak Varjú, az utóbbi a Stereo chef, amiről ez a bejegyzés is szól. Azt gondolom, hogy ebben a helyben, mármint a konyhájában sokkal több van, mint, amit az étteremhét keretein belül felszolgált menü megmutatott. A Stereo Chef budán, a Kolosy tér mellett van, ami buda tervezett reménybeli gasztroközpontja lesz 1-2 éven belül, legalábbis azt ígérték az okosok, akik egy Gozsdut már felfuttattak, szóval Madách után szabad ember küzdj és bízva hízzál. Az étterem belső terét valószínűleg profi belsőépítészre bízták, ami ma már gyakorlatilag elengedhetetlen szerintem egy ilyen kategóriájú hely esetén.Hnagulatos és karalteres a hely.
A menü egyszerre volt középszerű, de egyben reménytkeltő is. Hu az utolsó bejegyzésemben aztán tényleg igyekszem drámai feszültséggel kimaxolni az étteremhét témáját. Hogy az érdeklődés fenntratásán túl, miért borzolom a kedélyeket ezzel a nyilvánvaló paradoxonnal az rém egyszerű. A 3 fogás legkiemelkedőbb része az előétel, a "füstölt tehén gomolya, friss zöldség levelekkel" volt. Ez tényleg nagyon finom, és válogatott alapanyagokból készült. A gomolya fantasztikus volt és a saláta dresszingje is könnyed volt mégis ízes, és különleges. Hogy akkor mégis miért középszerűztem le a menüt, annak az az egyszerű magyarázata, hogy gyakorlatilag egy délidőben felszolgált ebédmenü minőségét hozta a többi étel. Szerintem ezt a la carte nem így készítik el, legalábbis az előétel minőségéből én arra következtettem, hogy tudnak ők jobbat, csak, amit lehetett azt úgy látszik lebutítottak az étteremhétre. A főételként adott kakaspöri medvehagymás sztarpacskával a leírás alapján a mennyekbe kellett volna, hogy repítsen, ha lett volna benne juhtúró, és medvehagyma, illetve eggyel omlósabb a pörköltben főtt husi. Így egy korrekt pörkölt nokedlivel volt. Így nem jelentett különösebb áldozatot részemről, mikor a vacsorapartneremmel elbartereztem az általa választott tigrisrákos chilis spagettire. A záró brownienál szintén többször sikerült már jobb állagú desszerttel találkoznom. Ennek ellenére látom a helyben a fantáziát, már csak a látvány grill miatt is nehezen tudnának visszatartani szóval, ha ez nemis a szerelem első látásra esete volt, minden esetre egy második randit megérdemel tőlem a Stereo Chef aztán majd eldöl, max barátok maradunk.

2015. március 24., kedd

Dinig guide étterem hét Vol 3 - NuBor

Igazából a héten a NuBor étterembe látogattam el kronológiailag másodjára, viszont nálam a harmadik helyen végzett, bár mint korábban írtam a végső sorrend csak hétfőn alakul ki, mikor már a Stereo chefben elfogyasztott vacsoráról is be tudok számolni majd. A Nubor a Nyugati tér melletti új részen, az Eiffel téren található. Most gonosz budai létemre, nem minden alap nélkül vádolhatnak elfogultsággal, hogy azért jutott a NuBornak a 3 hely, mert át kellett mennem a sötét oldalra. Na jó mielőtt  rögtön ezzel a mondattal elvágnám magam és egy életre rászolgálnék a buroklány cimkére, szerkesztői helyreigazításként annyit leírok, hogy a pesti oldallal szemben csak a rettenes és élhetetlen közlekedés, valamint a nem létező parkolási lehetőségek okán vagyok negatív irányban elfogult. Egyébként az étterem és a környék is trendi, modern, az Eiffel tér ráadásul számomra is kellemes, tágas térérzetet biztosít a város sűrűjében. A felszolgálás itt volt a legprofibb figyelmesek voltak, de nem tolakodóak. Viszont ha komolyan vehetjük, hogy nomen est omen, az, hogy egy jobb helyen, ahol a Bor benne van az étterem nevében nem tudnak egy jó száraz Proseccoval szolgálni, az szerintem hiba. Pláne akkor, ha az ember lánya direkt a BKK szolgáltatásait választotta, és végre megengedhette volna magának, hogy igyon egy pohárral a vacsora mellé. 
Az ételekre térve. Előételnek én sült marha csontvelőt kértem, vele sült pirítóssal, citrusokkal, céklával, retekkel. Ebbe annyira belefeledkeztem, hogy nem sikerült befotózni csak a főételtől a menüt. A velő rendben volt, ráadásul én velőt otthon nem készítek, ezért külön örültem a lehetőségnek, hogy a vacsora keretein belül ilyen szépen összejöttünk velő és én. A citrusokkal való párosítás ötletes és szerintem érdekes volt együtt. A konyhára a NuBorban viszont emellett is jellemző a szokatlan ízkombinációk használata, illetve a fogások kreatív újragondolása, ami nekem már néhol indokolatlan, és sok volt. A fenti képen a főételként rendelt, Zsályás-fokhagymás borjúmáj szerepel, zellerpürével, pak-choy-al, szezámmagos sült sárgarépával.  A köret szerintem tökéletesen volt elkészítve, a zöldségek roppanósak és ízletesek voltak, szerintem tökéletes volt állagra. A borjúmáj viszont, annak ellenére, hogy ki volt emelve, hogy rozé módon érkezik, számomra sokkolóan véres volt, és ahelyett, hogy omlós lett volna szerintem nagyon félrement. Illetve rare módon elkészíteni egy belsőséget nem gondolnám különösen gourmet megoldásnak. A főételnél barátnőm sokkal jobban járt az általa rendelt kápiában sült szűzérmékkel, ez jó választás volt.
Desszertként mindketten a fenti képen lévő, mogyorós  fehércsokoládé mousset kértük, roppanós karamell kalappal, és friss gyümölcsökkel. A desszertben tetszett a dobos torta ihlette karamell kalap, a mogyorós fehércsoki mousse ízben lehetett volna intenzívebb. Összességében szerintem a NuBorban helyenként l'art pour l'art kreatívitási törekvést éreztem a konyhában, és helyenként indokolatlan ízkombinációkat, amiket csak azért párosítanak össze, mert más még nem csinálta. Viszont ebből a kísérletezőkedvből született a velő citrus harmonikus duettje, ami számomra abszolút üdítő és váratlan találat volt. Illetve érződik a szakmai hozzáértés, de szerintem helyenként megremeg a chef keze mint pl. a véresen maradt máj esetén ami igen távol volt a rozétól, ha élhetek ezzel a gonosz hasonlattal annyira távol mint Cider a Proseccotól, amivel a habzóbor hiányát szerették volna pótolni. Érdekes, szerintem ebben a műfajban van jobb hely, de ár érték arányban tény, hogy senki más nem kínál 3000 Ft-ért ilyen szintű menüt.

2015. március 22., vasárnap

Dining guide étteremhét Vol 2 - Budai Gesztenyés

Először kronológiai sorrendbe szerettem volna beszámolni az éttermi élményeimről, de végül győzött az elfogultság és tetszési sorrendben publikálok. Azt először talán elfelejtettem leírni, hogy 4 étteremnél sikerült végül megállnom, szóval talán kicsit túlkaribráltam magam, mert az étterem hét nálam tényleg szinte szó szerint jött át. A Budai Gesztenyés nem véletlenül került nálam a 2. helyre (bár a 4. étterembe még ma megyek, szóval változhat a sorrend). Nagyon kellems környéken van az étterem, ráadásul nekem még közel is esik, bár a legtöbb ember számára valószínűleg nem a budakeszi lokáció lesz a hely legfőbb erénye.
Az étterem belső kialakítása modern és igényes. A kiszolgálás nagyon udvarias, helyenként már egy picit tolakodónak mondanám, de mindenképpen nagyon kedves és érződött az igyekezet, szóval inkább ebbe az irányba essünk túlzásba. Azt még könnyen befogadom, ha fogásonként 2-3 szor megkérdezik tőlem, hogy ízlik e az étel, mintha vadászni kéne a pincért, szóval ezt nem írhatnám negatívumként, ráadásul barátnőmmel a főétel magasságában ezen már különösen jól szórakoztunk és kicsit zokon is vettük, hogy a desszert után mikor már csak a vizet fogyasztottuk már senki nem érdeklődött, hogy ízlik-e. Hát igen könnyű a gondoskodó figyelemhez hozzászokni:) Az előétel volt számomra a legkiemelkedőbb. Libamáj-, és kecskesajtkrémet választottam friss fűszerekkel és paradicsomos házi kenyérrel. Nagyon jó volt az állaga, könnyed habos és krémes, a kecskesajt szerintem nagyon érdekes volt, panna cotta szerűen elkészítve, ami az állagot illeti és a házi kenyérről is tényleg csak szuperlativusokban tudok beszélni. Talán az erős kezdés miatt is, de a főétel annak ellenére, hogy ízlett, rendben volt, mégsem gondolom, hogy a felejthetetlen kategória lenne számomra. Itt sem hazudtoltam meg mind az 52 kilómat, és omlós malactarját választottam kelkáposztával. A főétel, ahogy előbb is írtam korrekt volt, de nem érte el pl. a hús omlóssága azt a szintet, amitől a borkonyhában tett látogatásom alkalmával kb 5 percig megállás nélkül hümmögtem, kisebb orgazmust éltem át, és azóta is visszavágyom. Átrágtuk magunkat a menün a desszertig, ennyi étel után már úgy éreztem, hogy tanult barátnőmet idézzem, mikor bortúráink során degeszre esszük magunkat jpbbnál jobb vidéki éttermekben, hogy "ez munka nem élvezet", persze némi iróniával kell értelmezni ezt a mondást. Ahogy a facebook jelölné (sarcasm) ez munka nem élvezet. Na remélem így már mindenki számára megfelelő helyre került ez a mondat. Barátnőm pavlovát kért feketeribizli szósszal töltve, én pedig piztáciás csokoládétortát ettem. 
A desszert komoly dilemmát okozott és azt hiszem, hogy a 3. fogás magasságában pedig talán bocsánatos bűnként, de a vér már nem a fejemben volt, hogy meg tudjam oldani az elém tornyosuló dilemmát, hogy marcipános almás krémes vs pisztáciás csokitorta. Nagyjából egy VV döntő szavazás végeredményhirdetés dilemmájával és izgalmával kellett szembesülöm, amit nem is tudtam volna feldolgozni, így a felezés után a közönség segítségét kértem. Értsd egy barátnőm a héten már tesztelte a Budai Gesztenyést és ő a csokitortát ajánlotta, így outsorcingolva a dilemmámat, a döntés nyomasztó terhétől megszabadulva, önfeldtem kanalazgattam a pisztáciahabot. A desszert is jó minőségű volt és finom, de szintén nem rendelném újra következő alkalommal, azaz nem szavazta be magát nálam a hallhatatlan gasztronómiai remekek panoptikumába.

A lényeg talán az utolsó mondatban hangzott el, összességében nagyon jó érzéssel távoztam a Budai Gesztenyésből, ötletes ételeket készítenek, jó minőségben, érdemes visszatérni, hogy újabb élményekkel gazdagodjunk innen, de nem tudnék kiemleni olyan fogást, amire azt mondanám, hogy ezt kifejezetten itt érdemes megkóstolni, mert ennél sokkal jobban máshol tuti nem tudják elkészíteni.

2015. március 21., szombat

Dining guide - Első felvonás a Vak Varjúban

 Eddig talán kétszer sikerült a dining guide szervezésében zajló étterem hétre regisztrálnom, mert az összes hely betelt, mire észbekaptam, de most az elsők között,  a cybertérben sátorozva, már a nyitás előtt ott voltam, hogy lecsapjak az engem érdeklő éttermekre, illetve azokra a menükre, amiknek nem tudtam ellenállni. A menü alapján a Vak Varjú vacsoráját vártam a leginkább, mert az előételek és a főételek között is csak az évek során tökélyre fejlesztett remek priorizálási kompetenciám segítségével tudtam rangsorolni és dönteni. A lényeg, hogy minél ízletesebb és porhanyósabb sült hússal kecsegtetnek a menüben, annál nagyobb valószínűséggel nyernek meg maguknak.
 Magáról az étteremről is illene írnom a belső kialakítás kellemes, szerintem hétvégi nagy családos ebédekre kíváló helyszín, bár engem a nyitóképen is látható káposztás, csülkös rétessel megvettek szóval valószínűleg elfogultan tudom csak értékelni a helyet. A budai Vak Varjú a Kondorosi úti uszoda mögött/mellett helyezkedik el, ami nem mondhatnám, hogy festői helyszínt biztosít, kiegészülve a lakótelep romantikus látképével, de az étterembe lépve, tényleg kellemes, otthonos kialakítás fogad minket. Az ételek közül engem mindegyik fogásnál teljesen jól eső érzés töltött el, nagyjából olyan, mint mikor anyukám a kedvencemet főzi. Talán tényleg ez jellemzi legjobban a konyhát, ahol klasszikus magyar fogások, igényesebb kivitelben - de nem teljesen újragondolva és újhullámosítva - töltenek el megbízható elégedettséggel. Szerintem a konyha nagyon stabil és jó színvonalú, de a vak varjútól senki ne várjon fine cuisinet, nem a molekuláris gasztronómia szentélye a hely és nem is fogtok találkozni sosem gondoltam volna ízkombinációkkal sem, vagy olyan fogásokkal, amik hallatán a google is megizzad és zakatolnának a szilícium völgyi szerverek, viszont amit nyújtanak, azt tényleg jó minőségben, ízletesen és hatalmas dózisban teszik. A csülkös rétesem pikáns volt és ropogós. A főételként kért sült malaccsászár porhanyós és omlós. A mellé kínált fejes saláta fűszeres tejföllel, pedig mintha a nagymamám kertjében termett volna. Ez alatt nem azt értem, hogy nagymamám olyan génmódosított salátát termelt, amin alapból rajta volt a dresszing, hanem inkább arra utaltam, hogy friss, ropogós salátát kínáltak. A tojásos nokedli is telitalálat volt mellé, bár, hogy őszinte legyek én ezen a ponton küzdöttem már komolyabb kapacitás problémákkal, szóval szerintem ez 2 önálló fogásnak is elment volna. A desszertek nem voltak kiemelkedőek, viszont az "erdei gomba capuccino parmezán chipsszel" is megérdemel egy bekezdést. Krémesen habos állagú, sűrű leves volt csészében szervírozva és tényleg intenzív vargánya íze volt a levesnek, amit én személy szerint imádok. A kiszolgálás kedves. Összességében ha egy nagyon kellemes, házias ízű, de azért a kockás terítős kiviteltől elrugaszkodott ebédre vagy vacsorára vágynánk, a Vak Varju jó választás lehet. Stabil és megbízható, és szuper a játszóterük, bár azt sajnos nem próbáltam ki, na majd legközelebb.

2015. március 17., kedd

Tavaszi egytál avagy forradalmasított finomfőzelék



Bár kozmikus összeesküvés zajlik ellenem, melynek keretei között már az összes a közelemben lévő elektronikus eszköz áldozatul esett valami botrányos mindent elrontó mágneses térnek én azért töretlenül gyártom a recepteket és próbálom fenntratani a blogot dacolva a zord körülményekkel:) Először a fényképező töltőjét lopták el, utána a laptopom ment tönkre, végül bár én magam töretlenül folytatom, ugyanez a telefonomról nem mondható el, amit tegnap kilöktek a kezemből és most fénytörős képernyővel hasít. Sebaj ennyi műszaki krach után, így a tél vége felé az a minimum, ha az ember egy vitamindús, színpompás étellel kompenzálja magát. Higyjétek el a finomfőzeléknek nevezett kreációm egyáltalán nem a balszerencsesorozat folytatása, hanem abszolút a fény az alagút végén egytálétel, ami remélem, hogy titeket is felderít majd a tavasz első napsugaraival együtt.

A napfény íze:

3 db répa megpucolva, felkarikázva
30 dkg kelkáposzta vékonyan felcsíkozva
1 póréhagyma vékonyan felkarikázva
1 db konzerv csicseriborsó (40 dkg)
50 dkg csirkemell falatnyi darabokra vágva
2 dl 20 %-os főzőtejszín
1 citrom
3 ek méz
1 dl száraz fehérbor
1 ek dijoni mustár
3 gerezd fokhagyma finomra zúzva
2 tk kakukkfű
Só, frissen őrölt bors
1 ek vaj
1 ek olívaolaj
5 dkg húsos, füstölt szalonna felkockázva

A felvágott csirkemellet összekeverem 1 tk kakukkfűvel, a darabolt szalonnával, és sóval borssal fűszerezem. Egy fedővel rendelkező mélyebb teflonserpenyőben felhevítem a vajat olajat és 2 részletben kisütöm rajta a fűszres csirkemell darabkákat. A lepirított csirkét félreteszem és a serpenyőbe megpirítom a póréhagymát, majd hozzákeverem a répát rácsorgatom a mézet és nagy lángon hagyom, hogy a méz bevonja a répadarabokat és karamellizálódjon. Hozzáöntöm a bort, és hagyom, hogy elforrjon az alkohol. Belekeverem a lecsepegtetett csicseribporsót. Sóval, borssal és a maradék kakukkfűvel fűszerezem, és kis lángon 2 percig fedő alatt párolom. A ropppanósra párolt zöldségekhez hozzákeverem a csirkét, felcsíkozott kelkáposztát. Felöntöm tejszínnel. Mustárral, fokhagymával, citrom levével fűszerezem és lefedve további 15 perc alatt készre főzöm.

2015. március 7., szombat

Padlizsán porchetta


A cím ebben az esetben kissé félrevezető, mivel húshoz ennek a fogásnak köze sincs, sőt ez kifejezetten vegetáriánus étel. A megrögzött húsevők se lapozzanak tovább azonban lemondóan, mert eddig egy ragadózó sem volt, aki megmondta volna, hogy ez nem egy hússal készült fogás. A durvára tört dió ugyanis a leggyakorlottabbakat is megtévesztve a darált hús érzetét kelti. Ez tényleg nem csalás nem ámítás, mint a cím. Miért is neveztem el akkor egy ízletes olasz húsról ezt az ételt? Egyrészt a dús fűszerezés miatt éreztem feljogosítva magam, ehhez jött még, hogy itt is a padlizsán van önmagába visszatöltve, és alapvetően ez az étel legfőbb alapanyaga a jobb időket idéző fűszerkeverék mellett. 

Göngyölés és kötözés helyett:

2 db padlizsán (kb. 70 dkg)
10 dkg dió 
100 g sajtkrém
150 g sűrített paradicsom
1 db vöröshagyma finomra vágva
3 gerezd fokhagyma finomra zúzva
5 dkg füstölt kemény sajt lereszelve
1-1 tk kakukkfű, oregánó, bazsalikom
Só, frissen őrölt bors
4 ek olaj

A diót egy serpenyőben illatosra pirítom. Egy tálba félreteszem, hagyom kihűlni. A padlizsánok végeit levágom, és hosszában félbevágom. Besózom és hagyom, hogy levet eresszen. Kb 15 perc múlva konyhai törlővel leitatom a keserű lét, amit a padlizsán "kikönnyezett". A serpenyőben, amiben a diót is pirítottam, 2 ek olajat melegítek, és megpirítom rajta 3-5 perc alatt a padlizsánok megvágott felét. A padlizsánokat félreteszem és a maradék olajat a serpenyőbe öntöm és megdinsztelem rajta a hagymát. A padlizsánok belsejét eközben kivájom kanállal, vagy fagyis kanállal, és a kivájt padlizsánt késsel apróra vágom. A megdinsztelt hagymához adom a feldarabolt padlizsánt, és befűszerezem a fokhagyma kivételével. 1-2 percig kevergetem, hogy a fűszerek lepiruljanak, majd hozzáadom a sűrített paradicsomot és 10 perc alatt összerottyantom. Eközben durvára vágom a korábban megpirított diót és lereszelem a füstölt sajtot. A padlizsánraguhoz keverem a sajtkrémet és a fokhagymát, majd az elkészült ragut visszatöltöm a padlizsán kivájt héjjába. Egy tepsibe helyezem a töltött padlizsánokat és 180 fokra előmelegített sütőben fólia alatt 30 perc alatt megsütöm, majd a sűtőből kivéve megszórom a reszelt sajttal a padlizsánokat, és további 10 perc alatt grill funkción rápirítom a sajtot. Elég tömény étel, szóval aki nem szénhidrátmentes diétázik épp nyugodtan egyen mellé krumplipürét.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...