2015. április 26., vasárnap

Kukoricasaláta rokfortos öntettel

Akkor csapjunk is bele a tavaszba. A felütés két okból kifolyólag is remekül illeszkedik a recepthez. Egyrészt március magasságában viszonylag kevés nőtársamnak nem jut eszébe, hogy akkor most vagy egy mérettel nagyobb ruhákat kéne hordani, vagy egy mérettel kisebb tányérból kéne egy darabig étkezni, mert télen a vitaminraktárainkat kevéssé, de egyéb tárhelyeinket sikerült maxra járatni. Így ilyenkor kinek ne jönne jól jön egy gyorsan elkészíthető salátarecept, és még az edzőterembe is jut időnk lemenni így a 10 perc alatt összeüthető vacsi után.

Kellemeset a hasznossal:

1 fej saláta
1 konzerv kukorica (34 dkg) leöblítve, lecsepegtetve
20 dkg rokfort sajt
3 dl görög joghurt
1 gerezd fokhagyma finomra zúzva
1 ek fehérbor ecet
bors, csipet só

Asalátát megmossuk és falatnyi darabokra felszeleteljük. Összekeverjük a kukoricával. Az öntet hozzávalóit villával, vagy késes betétű robotgéppel összekeverjük. Az öntetet frissen őrölt borssal esetleg csipet sóval ízesítjük és a salátára öntve kínáljuk.

2015. április 16., csütörtök

Üsd a vasat - spenót pestóval és roppanós bundában sült lazaccal

Így a képet nézegetve örülök, hogy a spenót mellett döntöttem, mert így legalább a főzelék lazán szétfolyó állaga nem ad okot félreértésre. Ami egyébként erről az ételről eszembe jut, ha asszociációs játékot kéne játszanom és csak 1- szót mondhatnék az a következő: egészséges, friss, vidám, könnyű, pillanat, ízletes, üde, gyors, különleges, olaszos. Ha a felsorolás alapján kedvet kaptatok, akkor vágjatok is bele a legalább 15 perces konyhai műveletbe, hogy utána hátradölve élvezhessétek a spenót lágy krémességét, a fűszeres, roppanós kéregben sült lazac kontrasztjával.

Csak az íz 200 % a befektetett munka bagatell:
45 dkg spenót (findus dbos mirelitet használtam)
25 dkg lazac (szintén mirelitet vettem)
5 dkg fenyőmag megpirítva
5 dkg parmezán lereszelve
4 ek pestó
2 dl 20 %-os főzőtejszín
1 dl száraz fehérbor
3 gerezd zúzott fokhagyma
1/2 citrom
1 ek vaj
1 ek olívaolaj
só, frissen őrölt bors
A spenótot és a lazacot felengedem. A vajat mikróban megolvasztom, hozzáadom az olívaolajat, a citrom levét, 1 gerezd zúzott fokhagymát, a bor felét és pár apróra tépett bazsalikom levelet. A lazacot sózom, borsozom, megforgatom a fenti pácban. Nekem 2 lazacszeletem volt, így én szeletenként 1-1 fóliát használtam. Azaz letéptem 2 nagy db fóliát. A maradék pác felét a fólia közepére öntöttem, belefektettem a halat, a visszamaradt pácot pedig a halszeletek tetejére locsoltam. A fóliából kis batyut hajtogattam, hogy a lé ne folyjon ki, és a hal megpárolódjon. 180 fokra előmelegített sütőben, légkeveréses fokozaton megsütöttem a halakat. Eközben egy teflonedényben a spenótot felmelegítettem közepes lángon, hozzáadtam a maradék bort, fokhagymát és tejszínnel befőztem. A végén hozzákevertem a pestót, ha szükséges utánfűszerezem. A fűszermozyárban összetöröm a pirított fenyőmagot. Összekeverem a reszelt citromhájjal és a pamezánnal, majd a halat megforgatom a roppanós, fűszeres bundában és grill fokoztaon 5 perc alatt rápirítom a fűszerkérget. Ekkor már nem kell az alufóliába visszacsomagolni. Ha a hal teteje megpirult kész is vagyunk.

2015. április 9., csütörtök

télbúcsúztató vitaminbomba

 Az idő az április dátum ellenére sem tudja még nagyon eldönteni, hogy akkor most tavasz van e már, vagy inkább egy jó hóvihart küldjön ránk, hisz ki ne vágyna "fehér húsvétra". A rousseau-i gondolat mentén, a természet lányaként így nem tehetek mást, mint alkalmazkodom a környezet szeszélyeihez és magam sem tudom, hogy tavaszi ételeket készítsek vagy télieket. Ennek megfelelően fogtam a téli alapanyagokat - mint amilyen a disznótoros maradéka, savanyú káposzta - és azokat a tavasznak megfelelő könnyedséggel próbáltam elkészíteni. Bár az étel még a nehezebb téli ízeket idézi, az elkészítése már a tavasz magától érthetődő egyszerűségével kecsegtet, és még vitamindús is, hogy segítsen ezeket az átmeneti időket átvészelni. Lehet, hogy a szeszélyes jó?!

Női szeszély helyett :

1 pár sütni való kolbász
50 dkg savanyú káposzta átöblítve, felszeletelve
1 fej hagyma finomra vágva
1 konzerv vörösbab (40 dkg) leöblítve, lecsepegtetve
5 dkg húsos szalonna felkockázva
4 ek tökmag olaj

A kolbászt egy jénaiba tesszük, aláöntünk 1 dl vizet, alufóliával letakarjuk és 180 fokra előmelegített sütőben, légkeveréses módon, 40 perc alatt készre sütjük. Félidőben megforgatjuk a kolbászokat és az utolsó 10 percre levehetjük a fóliát, hogy megpiruljanak. Egy serpenyőben zsírjára pirítjuk a húsos szalonnát, és megdinszteljük rajta a hagymát. Összeforgatjuk a babot, savanyúkáposztát és a hagymás szalonnás keveréket 4 ek tökmag olajjal, és a készre sült kolbásszal tálaljuk.

2015. április 7., kedd

Csicseriborsós egytál kéksajttal

Még mindig tartom magam ahhoz, hogy ha magamnak készítek ételt, akkor odafigyelek rá, hogy ne legyen benne "rossz" szénhidrát, és az aktuális tudásunknak megfelelően, tápanyagban gazdag, jól hasznosítható alapanyagokat kombináljak össze, míg valami finomság nem sül/fő ki belőle. Bevallom a most következő recept egy bizonyos pontján azt hittem, hogy csak az egészséges kritériumnak fogok megfelelni, de aztán a nemes kéksajt segítségémre sietett a fehér száraz bor hátán és megmentett. Pedig félúton tényleg megijedtem, és átértékeltem, hogy miért kell nekem mindig ilyen debella adagokat főznöm mindenből, és vajon Kaplony, a hűséges tacskó mennyire lesz vevő erre a kajára a 2. nap magasságában, mikor én már nem akarok többet enni belőle becsületből sem. De véget vetve a negatívkodásnak, nemcsakhogy Kaplonynak nem adok belőle, de biztos vagyok benne, hogy másnak sem adnék, ha kajairigy lennék, mert remek ízkombináció jött össze végül. A sütőtök és a kéksajt szeretik egymást és én is szeretem őket.

Világbéke, azaz mindenki szeret mindenkit és jól passzol minden mindennel:  

40 dkg csirkecomb filé falatnyi kockákra vágva
5 dkg bacon szalonna felcsíkozva
40 dkg csiperke gomba meghámozva, vékonyan felszeletelve
25 dkg sütőtök felkockázva
24 dkg csicseriborsó (1 konzervnyi leöblítve)
30 dkg kéksajt
1 csokor újhagyma vékonyan felkarikázva (én a zöld szárának egy részét is belevágtam)
1,5 dl száraz fehérbor
3 gerezd fokhagyma finomra zúzva
3 kk kakukkfű 
só, frissen őrölt bors
1 csokor petrezselyem finomra vágva
1 ek vaj
1 ek olaj

Egy lefedhető teflonedénybe felmelegítem az olajat és a vajat. A csirkecsíkokat a kakukkfű harmadával és a sóval befűszerezem. A felmelegített zsiradékba megsütöm a husit. Félidőben hozzáadom a bacont és azzal sütöm tovább. A husikat egy szűrőlapáttal kiveszem az edényből, és félreteszem. Az edényben visszamaradt zsiradékon megpirítom az újhagymát, majd rátezsem a gombát és a sütőtököt és pár percig együtt pirítom a zöldségeket, majd felöntöm a borral és magas lángon hagyom, hogy az alkohol egy része elfőjön. Hozzáadom a csicseriborsót, fokhagymát, sózom, borsozom és fedő alatt 20 perc alatt, kis lángon megpárolom. Ha már majdnem kész, hozzákeverem a husikat, a felkockázot sajtot és további 10-15 perc alatt összerottyantom. Ha szükséges még kakukkfűvel, borssal fűszerezem és petrezselyemmel megszórva tálalom.

2015. március 30., hétfő

Spenót görög módra - mentás fetakrémmel és fűszeres csirke falatokkal


Nekem nem kellett végignéznem a Popeye összes részét ahhoz, hogy a spenót és én jóban legyünk. Valószínűleg ezt annak köszönhetem, hogy anyu már egész kis koromtól kezdve finom sajtrkémmel dúsítja a spenótot, így nekem mindig pozitív élményeim voltak ezzel a zöldséggel, hisz krémesen fűszeres püréként került elém mindig. Később a zsnege leveleket vajon megfuttatva is imádtam és ez az elfogult zsenge szerelem arra ihletett, hogy a spenóttal újabb és újabb módon szervezzek találkát. A héten vettem egy nagy adaggal és variációk egy témára alapon szervezek egy kis utazást a föld körül a spenóttal, azaz megpróbálom különböző általam kedvelt konyhák alapanyagaival vegyteni. Én például egy görög spenótot így képzelek el.

Forradalmi spenót:

50 dkg fagyasztott spenót (én findus aprítottat használtam)
2 dl görög joghurt
20 dkg feta
4 gerezd fokhagyma összezúzva
1 nagy marék mentalevél finomra vágva
1 dl száraz fehérbor
50 dkg csirkecomb filé felcsíkozva
3-4 ek görög fűszerkeverék
1 ek vaj
1 ek olaj
csipet só, frissen őrölt bors

A spenótot kiveszem a fagyasztóból. A csirke darabokat alaposan összeforgatom a fűszerkeverékkel. Egy fedővel rendelkező teflonserpenyőben összeolvasztom a vajat az olajjal és közepesen erős lángon körbepirítom a csirkecsíkokat. A megsült csirke darabkákat kiveszem a serpenyőből és félreteszem. A lábast egy konyhai papírtörlővel kitörlöm és beleteszem a spenótot, majd alacsony lángon felmelegítem. Hozzákeverek 1 gerezd zúzott fokhagymát, fehérbort, és magas lángon rottyantok rajta egyet. Sóval, frissen őrölt borssal fűszerezem. Konyhai robotgépben krémesre kikeverem a joghurtot a fetával és hozzákeverem a fokhagymát és a mentát. A spenótot kitálalom, rákanalazom a fetás szószt és megszórom a csirke darabkákkal.

2015. március 29., vasárnap

Dining guide - Stereo Chef Vol 4

A Dining City étteremhét tesztemet a Stereo Chef étteremben zártam. Azt hiszem részemről kimaxoltam ezt a lehetőséget. Szereztem egy olyan helyet, ahova bármikor visszatérnék, ha házias, de igényes konyhára vágynék és nincs kedvem hétvégén főzni, és egy olyan helyet, ahova még visszatérek, mert némi hiányérzet maradt bennem. Az előbbi a budai Vak Varjú, az utóbbi a Stereo chef, amiről ez a bejegyzés is szól. Azt gondolom, hogy ebben a helyben, mármint a konyhájában sokkal több van, mint, amit az étteremhét keretein belül felszolgált menü megmutatott. A Stereo Chef budán, a Kolosy tér mellett van, ami buda tervezett reménybeli gasztroközpontja lesz 1-2 éven belül, legalábbis azt ígérték az okosok, akik egy Gozsdut már felfuttattak, szóval Madách után szabad ember küzdj és bízva hízzál. Az étterem belső terét valószínűleg profi belsőépítészre bízták, ami ma már gyakorlatilag elengedhetetlen szerintem egy ilyen kategóriájú hely esetén.Hnagulatos és karalteres a hely.
A menü egyszerre volt középszerű, de egyben reménytkeltő is. Hu az utolsó bejegyzésemben aztán tényleg igyekszem drámai feszültséggel kimaxolni az étteremhét témáját. Hogy az érdeklődés fenntratásán túl, miért borzolom a kedélyeket ezzel a nyilvánvaló paradoxonnal az rém egyszerű. A 3 fogás legkiemelkedőbb része az előétel, a "füstölt tehén gomolya, friss zöldség levelekkel" volt. Ez tényleg nagyon finom, és válogatott alapanyagokból készült. A gomolya fantasztikus volt és a saláta dresszingje is könnyed volt mégis ízes, és különleges. Hogy akkor mégis miért középszerűztem le a menüt, annak az az egyszerű magyarázata, hogy gyakorlatilag egy délidőben felszolgált ebédmenü minőségét hozta a többi étel. Szerintem ezt a la carte nem így készítik el, legalábbis az előétel minőségéből én arra következtettem, hogy tudnak ők jobbat, csak, amit lehetett azt úgy látszik lebutítottak az étteremhétre. A főételként adott kakaspöri medvehagymás sztarpacskával a leírás alapján a mennyekbe kellett volna, hogy repítsen, ha lett volna benne juhtúró, és medvehagyma, illetve eggyel omlósabb a pörköltben főtt husi. Így egy korrekt pörkölt nokedlivel volt. Így nem jelentett különösebb áldozatot részemről, mikor a vacsorapartneremmel elbartereztem az általa választott tigrisrákos chilis spagettire. A záró brownienál szintén többször sikerült már jobb állagú desszerttel találkoznom. Ennek ellenére látom a helyben a fantáziát, már csak a látvány grill miatt is nehezen tudnának visszatartani szóval, ha ez nemis a szerelem első látásra esete volt, minden esetre egy második randit megérdemel tőlem a Stereo Chef aztán majd eldöl, max barátok maradunk.

2015. március 24., kedd

Dinig guide étterem hét Vol 3 - NuBor

Igazából a héten a NuBor étterembe látogattam el kronológiailag másodjára, viszont nálam a harmadik helyen végzett, bár mint korábban írtam a végső sorrend csak hétfőn alakul ki, mikor már a Stereo chefben elfogyasztott vacsoráról is be tudok számolni majd. A Nubor a Nyugati tér melletti új részen, az Eiffel téren található. Most gonosz budai létemre, nem minden alap nélkül vádolhatnak elfogultsággal, hogy azért jutott a NuBornak a 3 hely, mert át kellett mennem a sötét oldalra. Na jó mielőtt  rögtön ezzel a mondattal elvágnám magam és egy életre rászolgálnék a buroklány cimkére, szerkesztői helyreigazításként annyit leírok, hogy a pesti oldallal szemben csak a rettenes és élhetetlen közlekedés, valamint a nem létező parkolási lehetőségek okán vagyok negatív irányban elfogult. Egyébként az étterem és a környék is trendi, modern, az Eiffel tér ráadásul számomra is kellemes, tágas térérzetet biztosít a város sűrűjében. A felszolgálás itt volt a legprofibb figyelmesek voltak, de nem tolakodóak. Viszont ha komolyan vehetjük, hogy nomen est omen, az, hogy egy jobb helyen, ahol a Bor benne van az étterem nevében nem tudnak egy jó száraz Proseccoval szolgálni, az szerintem hiba. Pláne akkor, ha az ember lánya direkt a BKK szolgáltatásait választotta, és végre megengedhette volna magának, hogy igyon egy pohárral a vacsora mellé. 
Az ételekre térve. Előételnek én sült marha csontvelőt kértem, vele sült pirítóssal, citrusokkal, céklával, retekkel. Ebbe annyira belefeledkeztem, hogy nem sikerült befotózni csak a főételtől a menüt. A velő rendben volt, ráadásul én velőt otthon nem készítek, ezért külön örültem a lehetőségnek, hogy a vacsora keretein belül ilyen szépen összejöttünk velő és én. A citrusokkal való párosítás ötletes és szerintem érdekes volt együtt. A konyhára a NuBorban viszont emellett is jellemző a szokatlan ízkombinációk használata, illetve a fogások kreatív újragondolása, ami nekem már néhol indokolatlan, és sok volt. A fenti képen a főételként rendelt, Zsályás-fokhagymás borjúmáj szerepel, zellerpürével, pak-choy-al, szezámmagos sült sárgarépával.  A köret szerintem tökéletesen volt elkészítve, a zöldségek roppanósak és ízletesek voltak, szerintem tökéletes volt állagra. A borjúmáj viszont, annak ellenére, hogy ki volt emelve, hogy rozé módon érkezik, számomra sokkolóan véres volt, és ahelyett, hogy omlós lett volna szerintem nagyon félrement. Illetve rare módon elkészíteni egy belsőséget nem gondolnám különösen gourmet megoldásnak. A főételnél barátnőm sokkal jobban járt az általa rendelt kápiában sült szűzérmékkel, ez jó választás volt.
Desszertként mindketten a fenti képen lévő, mogyorós  fehércsokoládé mousset kértük, roppanós karamell kalappal, és friss gyümölcsökkel. A desszertben tetszett a dobos torta ihlette karamell kalap, a mogyorós fehércsoki mousse ízben lehetett volna intenzívebb. Összességében szerintem a NuBorban helyenként l'art pour l'art kreatívitási törekvést éreztem a konyhában, és helyenként indokolatlan ízkombinációkat, amiket csak azért párosítanak össze, mert más még nem csinálta. Viszont ebből a kísérletezőkedvből született a velő citrus harmonikus duettje, ami számomra abszolút üdítő és váratlan találat volt. Illetve érződik a szakmai hozzáértés, de szerintem helyenként megremeg a chef keze mint pl. a véresen maradt máj esetén ami igen távol volt a rozétól, ha élhetek ezzel a gonosz hasonlattal annyira távol mint Cider a Proseccotól, amivel a habzóbor hiányát szerették volna pótolni. Érdekes, szerintem ebben a műfajban van jobb hely, de ár érték arányban tény, hogy senki más nem kínál 3000 Ft-ért ilyen szintű menüt.

2015. március 22., vasárnap

Dining guide étteremhét Vol 2 - Budai Gesztenyés

Először kronológiai sorrendbe szerettem volna beszámolni az éttermi élményeimről, de végül győzött az elfogultság és tetszési sorrendben publikálok. Azt először talán elfelejtettem leírni, hogy 4 étteremnél sikerült végül megállnom, szóval talán kicsit túlkaribráltam magam, mert az étterem hét nálam tényleg szinte szó szerint jött át. A Budai Gesztenyés nem véletlenül került nálam a 2. helyre (bár a 4. étterembe még ma megyek, szóval változhat a sorrend). Nagyon kellems környéken van az étterem, ráadásul nekem még közel is esik, bár a legtöbb ember számára valószínűleg nem a budakeszi lokáció lesz a hely legfőbb erénye.
Az étterem belső kialakítása modern és igényes. A kiszolgálás nagyon udvarias, helyenként már egy picit tolakodónak mondanám, de mindenképpen nagyon kedves és érződött az igyekezet, szóval inkább ebbe az irányba essünk túlzásba. Azt még könnyen befogadom, ha fogásonként 2-3 szor megkérdezik tőlem, hogy ízlik e az étel, mintha vadászni kéne a pincért, szóval ezt nem írhatnám negatívumként, ráadásul barátnőmmel a főétel magasságában ezen már különösen jól szórakoztunk és kicsit zokon is vettük, hogy a desszert után mikor már csak a vizet fogyasztottuk már senki nem érdeklődött, hogy ízlik-e. Hát igen könnyű a gondoskodó figyelemhez hozzászokni:) Az előétel volt számomra a legkiemelkedőbb. Libamáj-, és kecskesajtkrémet választottam friss fűszerekkel és paradicsomos házi kenyérrel. Nagyon jó volt az állaga, könnyed habos és krémes, a kecskesajt szerintem nagyon érdekes volt, panna cotta szerűen elkészítve, ami az állagot illeti és a házi kenyérről is tényleg csak szuperlativusokban tudok beszélni. Talán az erős kezdés miatt is, de a főétel annak ellenére, hogy ízlett, rendben volt, mégsem gondolom, hogy a felejthetetlen kategória lenne számomra. Itt sem hazudtoltam meg mind az 52 kilómat, és omlós malactarját választottam kelkáposztával. A főétel, ahogy előbb is írtam korrekt volt, de nem érte el pl. a hús omlóssága azt a szintet, amitől a borkonyhában tett látogatásom alkalmával kb 5 percig megállás nélkül hümmögtem, kisebb orgazmust éltem át, és azóta is visszavágyom. Átrágtuk magunkat a menün a desszertig, ennyi étel után már úgy éreztem, hogy tanult barátnőmet idézzem, mikor bortúráink során degeszre esszük magunkat jpbbnál jobb vidéki éttermekben, hogy "ez munka nem élvezet", persze némi iróniával kell értelmezni ezt a mondást. Ahogy a facebook jelölné (sarcasm) ez munka nem élvezet. Na remélem így már mindenki számára megfelelő helyre került ez a mondat. Barátnőm pavlovát kért feketeribizli szósszal töltve, én pedig piztáciás csokoládétortát ettem. 
A desszert komoly dilemmát okozott és azt hiszem, hogy a 3. fogás magasságában pedig talán bocsánatos bűnként, de a vér már nem a fejemben volt, hogy meg tudjam oldani az elém tornyosuló dilemmát, hogy marcipános almás krémes vs pisztáciás csokitorta. Nagyjából egy VV döntő szavazás végeredményhirdetés dilemmájával és izgalmával kellett szembesülöm, amit nem is tudtam volna feldolgozni, így a felezés után a közönség segítségét kértem. Értsd egy barátnőm a héten már tesztelte a Budai Gesztenyést és ő a csokitortát ajánlotta, így outsorcingolva a dilemmámat, a döntés nyomasztó terhétől megszabadulva, önfeldtem kanalazgattam a pisztáciahabot. A desszert is jó minőségű volt és finom, de szintén nem rendelném újra következő alkalommal, azaz nem szavazta be magát nálam a hallhatatlan gasztronómiai remekek panoptikumába.

A lényeg talán az utolsó mondatban hangzott el, összességében nagyon jó érzéssel távoztam a Budai Gesztenyésből, ötletes ételeket készítenek, jó minőségben, érdemes visszatérni, hogy újabb élményekkel gazdagodjunk innen, de nem tudnék kiemleni olyan fogást, amire azt mondanám, hogy ezt kifejezetten itt érdemes megkóstolni, mert ennél sokkal jobban máshol tuti nem tudják elkészíteni.

2015. március 21., szombat

Dining guide - Első felvonás a Vak Varjúban

 Eddig talán kétszer sikerült a dining guide szervezésében zajló étterem hétre regisztrálnom, mert az összes hely betelt, mire észbekaptam, de most az elsők között,  a cybertérben sátorozva, már a nyitás előtt ott voltam, hogy lecsapjak az engem érdeklő éttermekre, illetve azokra a menükre, amiknek nem tudtam ellenállni. A menü alapján a Vak Varjú vacsoráját vártam a leginkább, mert az előételek és a főételek között is csak az évek során tökélyre fejlesztett remek priorizálási kompetenciám segítségével tudtam rangsorolni és dönteni. A lényeg, hogy minél ízletesebb és porhanyósabb sült hússal kecsegtetnek a menüben, annál nagyobb valószínűséggel nyernek meg maguknak.
 Magáról az étteremről is illene írnom a belső kialakítás kellemes, szerintem hétvégi nagy családos ebédekre kíváló helyszín, bár engem a nyitóképen is látható káposztás, csülkös rétessel megvettek szóval valószínűleg elfogultan tudom csak értékelni a helyet. A budai Vak Varjú a Kondorosi úti uszoda mögött/mellett helyezkedik el, ami nem mondhatnám, hogy festői helyszínt biztosít, kiegészülve a lakótelep romantikus látképével, de az étterembe lépve, tényleg kellemes, otthonos kialakítás fogad minket. Az ételek közül engem mindegyik fogásnál teljesen jól eső érzés töltött el, nagyjából olyan, mint mikor anyukám a kedvencemet főzi. Talán tényleg ez jellemzi legjobban a konyhát, ahol klasszikus magyar fogások, igényesebb kivitelben - de nem teljesen újragondolva és újhullámosítva - töltenek el megbízható elégedettséggel. Szerintem a konyha nagyon stabil és jó színvonalú, de a vak varjútól senki ne várjon fine cuisinet, nem a molekuláris gasztronómia szentélye a hely és nem is fogtok találkozni sosem gondoltam volna ízkombinációkkal sem, vagy olyan fogásokkal, amik hallatán a google is megizzad és zakatolnának a szilícium völgyi szerverek, viszont amit nyújtanak, azt tényleg jó minőségben, ízletesen és hatalmas dózisban teszik. A csülkös rétesem pikáns volt és ropogós. A főételként kért sült malaccsászár porhanyós és omlós. A mellé kínált fejes saláta fűszeres tejföllel, pedig mintha a nagymamám kertjében termett volna. Ez alatt nem azt értem, hogy nagymamám olyan génmódosított salátát termelt, amin alapból rajta volt a dresszing, hanem inkább arra utaltam, hogy friss, ropogós salátát kínáltak. A tojásos nokedli is telitalálat volt mellé, bár, hogy őszinte legyek én ezen a ponton küzdöttem már komolyabb kapacitás problémákkal, szóval szerintem ez 2 önálló fogásnak is elment volna. A desszertek nem voltak kiemelkedőek, viszont az "erdei gomba capuccino parmezán chipsszel" is megérdemel egy bekezdést. Krémesen habos állagú, sűrű leves volt csészében szervírozva és tényleg intenzív vargánya íze volt a levesnek, amit én személy szerint imádok. A kiszolgálás kedves. Összességében ha egy nagyon kellemes, házias ízű, de azért a kockás terítős kiviteltől elrugaszkodott ebédre vagy vacsorára vágynánk, a Vak Varju jó választás lehet. Stabil és megbízható, és szuper a játszóterük, bár azt sajnos nem próbáltam ki, na majd legközelebb.

2015. március 17., kedd

Tavaszi egytál avagy forradalmasított finomfőzelék



Bár kozmikus összeesküvés zajlik ellenem, melynek keretei között már az összes a közelemben lévő elektronikus eszköz áldozatul esett valami botrányos mindent elrontó mágneses térnek én azért töretlenül gyártom a recepteket és próbálom fenntratani a blogot dacolva a zord körülményekkel:) Először a fényképező töltőjét lopták el, utána a laptopom ment tönkre, végül bár én magam töretlenül folytatom, ugyanez a telefonomról nem mondható el, amit tegnap kilöktek a kezemből és most fénytörős képernyővel hasít. Sebaj ennyi műszaki krach után, így a tél vége felé az a minimum, ha az ember egy vitamindús, színpompás étellel kompenzálja magát. Higyjétek el a finomfőzeléknek nevezett kreációm egyáltalán nem a balszerencsesorozat folytatása, hanem abszolút a fény az alagút végén egytálétel, ami remélem, hogy titeket is felderít majd a tavasz első napsugaraival együtt.

A napfény íze:

3 db répa megpucolva, felkarikázva
30 dkg kelkáposzta vékonyan felcsíkozva
1 póréhagyma vékonyan felkarikázva
1 db konzerv csicseriborsó (40 dkg)
50 dkg csirkemell falatnyi darabokra vágva
2 dl 20 %-os főzőtejszín
1 citrom
3 ek méz
1 dl száraz fehérbor
1 ek dijoni mustár
3 gerezd fokhagyma finomra zúzva
2 tk kakukkfű
Só, frissen őrölt bors
1 ek vaj
1 ek olívaolaj
5 dkg húsos, füstölt szalonna felkockázva

A felvágott csirkemellet összekeverem 1 tk kakukkfűvel, a darabolt szalonnával, és sóval borssal fűszerezem. Egy fedővel rendelkező mélyebb teflonserpenyőben felhevítem a vajat olajat és 2 részletben kisütöm rajta a fűszres csirkemell darabkákat. A lepirított csirkét félreteszem és a serpenyőbe megpirítom a póréhagymát, majd hozzákeverem a répát rácsorgatom a mézet és nagy lángon hagyom, hogy a méz bevonja a répadarabokat és karamellizálódjon. Hozzáöntöm a bort, és hagyom, hogy elforrjon az alkohol. Belekeverem a lecsepegtetett csicseribporsót. Sóval, borssal és a maradék kakukkfűvel fűszerezem, és kis lángon 2 percig fedő alatt párolom. A ropppanósra párolt zöldségekhez hozzákeverem a csirkét, felcsíkozott kelkáposztát. Felöntöm tejszínnel. Mustárral, fokhagymával, citrom levével fűszerezem és lefedve további 15 perc alatt készre főzöm.

2015. március 7., szombat

Padlizsán porchetta


A cím ebben az esetben kissé félrevezető, mivel húshoz ennek a fogásnak köze sincs, sőt ez kifejezetten vegetáriánus étel. A megrögzött húsevők se lapozzanak tovább azonban lemondóan, mert eddig egy ragadózó sem volt, aki megmondta volna, hogy ez nem egy hússal készült fogás. A durvára tört dió ugyanis a leggyakorlottabbakat is megtévesztve a darált hús érzetét kelti. Ez tényleg nem csalás nem ámítás, mint a cím. Miért is neveztem el akkor egy ízletes olasz húsról ezt az ételt? Egyrészt a dús fűszerezés miatt éreztem feljogosítva magam, ehhez jött még, hogy itt is a padlizsán van önmagába visszatöltve, és alapvetően ez az étel legfőbb alapanyaga a jobb időket idéző fűszerkeverék mellett. 

Göngyölés és kötözés helyett:

2 db padlizsán (kb. 70 dkg)
10 dkg dió 
100 g sajtkrém
150 g sűrített paradicsom
1 db vöröshagyma finomra vágva
3 gerezd fokhagyma finomra zúzva
5 dkg füstölt kemény sajt lereszelve
1-1 tk kakukkfű, oregánó, bazsalikom
Só, frissen őrölt bors
4 ek olaj

A diót egy serpenyőben illatosra pirítom. Egy tálba félreteszem, hagyom kihűlni. A padlizsánok végeit levágom, és hosszában félbevágom. Besózom és hagyom, hogy levet eresszen. Kb 15 perc múlva konyhai törlővel leitatom a keserű lét, amit a padlizsán "kikönnyezett". A serpenyőben, amiben a diót is pirítottam, 2 ek olajat melegítek, és megpirítom rajta 3-5 perc alatt a padlizsánok megvágott felét. A padlizsánokat félreteszem és a maradék olajat a serpenyőbe öntöm és megdinsztelem rajta a hagymát. A padlizsánok belsejét eközben kivájom kanállal, vagy fagyis kanállal, és a kivájt padlizsánt késsel apróra vágom. A megdinsztelt hagymához adom a feldarabolt padlizsánt, és befűszerezem a fokhagyma kivételével. 1-2 percig kevergetem, hogy a fűszerek lepiruljanak, majd hozzáadom a sűrített paradicsomot és 10 perc alatt összerottyantom. Eközben durvára vágom a korábban megpirított diót és lereszelem a füstölt sajtot. A padlizsánraguhoz keverem a sajtkrémet és a fokhagymát, majd az elkészült ragut visszatöltöm a padlizsán kivájt héjjába. Egy tepsibe helyezem a töltött padlizsánokat és 180 fokra előmelegített sütőben fólia alatt 30 perc alatt megsütöm, majd a sűtőből kivéve megszórom a reszelt sajttal a padlizsánokat, és további 10 perc alatt grill funkción rápirítom a sajtot. Elég tömény étel, szóval aki nem szénhidrátmentes diétázik épp nyugodtan egyen mellé krumplipürét.

2015. február 28., szombat

Kelkáposztafőzelék olaszosan


Amim most van 2.0-ás kelkáposztafőzelék. Amim nincs, körmöm a hüvelykujjamon. Így viszont lett 2.0-ás ujjam köröm és majdnem felső ujjperc nélkül. Persze szerintem nem a rögtönzött házi véráldozatomtól lett ilyen remek a végeredmény, hanem attól, hogy a kelkáposztát finoman roppanósra pároltam, ahelyett, hogy kifőztem volna a lelkét. Ráadásul finom fűszerekkel ízesítettem, végül krémes sajttal gazdagítottam és olaszos kiegészítőkkel tettem ellenállhatatlanná. Szóval a felső ujjpercet ne is keressétek a hozzávalók között. 

Helyszínelés előtt:

1 db vöröshagyma finomra vágva
1 fej kelkáposzta vékonyan fellaskázva
10 dkg füstölt húsos szalonna felkockázva
1 dl száraz fehérbor
5 dl húsleves alaplé
3 gerezd fokhagyma finomra zúzva
1 tk kakukkfű
1 kk őrölt köménymag
Só, frissen őrölt borssal
2 ek olívaolaj
100 gr natúr krémsajt
100 gr serrano felcsíkozva
80 gr parmezán lereszelve

Az olajon megpirítom a szalonnát és megdinsztelem a hagymát. 3 részletben lepirítom a kelkáposztát, majd ráöntöm a bort és magas lángon elforralom az alkoholt. Kakukkfűvel, köménymaggal, sóval borssal fűszerezem, és felöntöm az alaplével. Fedő alatt lassú tűzön 20 perc alatt megpárolom, majd hozzákeverem a sajtkrémet, zúzott fokhagymát. Végül a tetejére szórom a sonkát és parmezán felével megszórva kínálom. 

2015. február 26., csütörtök

Tonhalas paradicsomsalsa

Ez egy igazi dobozkaja, amolyan munkahelyre való, már ha kollégáink tolerálják a lilahagyma tonhal szuperkombót és/vagy nem sok tárgyalást terveztünk aznapra, de az sem árt, ha van nálunk rágó+Listerine+fogkrém triumvirátus, ami felveszi a harcot a halas hagymás támadással. Azt hiszem a háttérben felsejlő doboz, amolyan jól elhelyezett omen, mert igazán álszent módon 2 nap alatt elpusztítottam az esti sorozatnézés mellé egy halom fagyit, hogy aztán ártatlanul pillázva másnap 0 kalóriás salátát csomagoljak a kiürült dobozba.

Dobozolás:

1 db tonhalkonzerv
1 db kukoricakonzerv
3 db paradicsom apró kockára vágva
1 kis fej lilahagyma finomra vágva
1/2 csokor petrezselyem felaprítva
1 nagy marék bazsalikom felaprítva
1/2 citrom leve
Olívaolaj
Só, frissen őrölt bors

A kukoricakonzervet, tonhalat lecsepegtetem. A halat villával összetöröm. A hozzávalókat összekeverem. A salátára facsarom az ujjaim között átszűrt citromlevet. Meglocsolom olívaolajjal. Ízlés szerint sóval, borssal fűszerezem. Én kecskesajtos pirítóssal ettem, de ez természetesen opcionális.

2015. február 24., kedd

Angol reggeli vagy magyar vacsora avagy illatos csicseriborsós gombaragu sült kolbász darabkákkal


Az új kedvencem a csicseriborsó, mivel teljes értékű köret és bármi mellé adható. Szerintem tökéletes krumplipótló, diéta idején, mégis nagyon egészséges. Sok magnéziumot vasat és cinket tartalmaz. Az igazi ínyencek természetesen ezt is lazán kiérzik evés közben, ez alap, akarom mondani elolvassák a Wikipédián és okosnak tűnnek. Az viszont tény és tényleg empirikus tapasztalat útján jöttem rá, hogy nagyon jól laktat, és akárminek is köszönhető, de valóban hosszú időre eltelít, ráadásul semleges ízének köszönhetően számtalan módon variálható. 

Variációk egy témára:

40 dkg csicseriborsó (én főztem, de konzervet is használhatunk)
50 dkg csiperke gomba meghámozva, leöblítve, vékonyan felszeletelve
10 dkg trappista sajt lereszelve
2 tojás
1 kis fej vöröshagyma finomra vágva
1 d száraz fehérbor
3 gerezd fokhagyma finomra zúzva
1 kk szárított kakukkfű
1 pár sütni való kolbász (nekem házi disznótoros maradék volt)
1 ek vaj
1/2 csokor petrezselyem felaprítva
pár ágacska friss kakukkfű levélkéi
Só, frissen őrölt bors

A sütőt 180 fokra előmelegítem. A kolbászt egy  jénaiba helyezem és fél ujjnyi vastagon vizet öntök a tálba, hogy a kolbász ne süljön le, majd a fóliával letakart jénait a sütőbe teszem 30 percre. Eközben egy serpenyőben megolvasztott vajon magas lángon lepirítom a gombát, majd felöntöm borral és folyamatos kevergetés mellett megvárom, hogy az alkohol elillanjon. A gombát kakukkfűvel, sóval, borssal fűszerezem, és fedő alatt kis lángon 10 percig párolom. A fokhagymát is hozzáadom a gombához és 2-3 perc alatt illatosra pirítom. A kolbászt kiveszem a jénaiból, és 2-3 db-ba vágom. A kisült zsírt egy tálba leöntöm és félreteszem. A jénaiban elkeverem a csicseriborsót a gombával, majd a tetejére visszahelyezem a kolbászdarabkákat a sületlen oldalukkal felfelé, és fóliával letakarva, további 20 percre visszatolom a sütőbe. Leszedem a fóliát, ráütöm a 2 tojást a kolbászok tetejére, sózom borsozom és grill funkción a sütőben 200 fokon, 10 perc alatt készre pirítom az egytálételt. A sütőből kivéve megszóróm a reszelt sajttal, friss fűszernövényekkel és tálalom.

2015. február 18., szerda

Avokádos csicseriborsó krém pirított rákkal és paradicsomsalsával

Most mér tényleg meggyőződésem, hogy lehet egészséges mégis elképesztően finom ételeket készíteni. Igaz ugyan, hogy ehhez eléggé el kell szakadni a klasszikus magyar alapanyagoktól, receptektől. Be kell, hogy valljam, hogy amióta leálltam a "rossz" szénhidrátokról, mint amilyen a tészta krumpli stb. sokkal változatosabb és ízesebb fogásokat eszem. Ráadásul tényleg nem önáltatás, de a sok zöldségételtől még egy kicsit az az illúzióm is meg lehet, hogy már nincs is olyan messze az a nyár, ami már úgy hiányzik nekem így február végén. Mondjuk egy színpompás paradicsom salsa láttán mindenki fel kell, hogy engedjen.

Ízvadászat:

1 avokádó félbevágva, kimagozva, feldarabolva
40 dkg konzerv csicseriborsó leöblítve
1 citrom leve
6 gerezd fokhagyma (3 finomra zúzva, 3 vékonyan felszeletelve)
1 tk mustár
1 tk mustárpor
3 nagy paradicsom apróra felkockázva
1 kis fej lila hagyma finomra vágva
25 dkg királyrák
1/2 csokor petrezselyem felaprítva
1/2 csokor koriander apróra vágva
1 marék bazsalikom felaprítva
1/4 chili felaprítva
1 dl száraz fehér bor
1 ek vaj
Só, frissen őrölt bors
Olívaolaj

Egy késes betétű robotgépbe krémmé turmixolom a csicseriborsót, avokádót, 3 fokhagymával, mustárral és mustárporral valamint 1/2 citrom levével. Sóval borssal ízesítem. A paradicsom salsához összekeverem a paradicsomkockákat a lila hagymával, bazsalikommal, és korianderrel. A másik fél citrom levének a felét rácsavarom a salátára majd alaposan elkeverem, hogy összevegyüljenek az alapanyagok. Egy teflonserpenyőben felolvasztom a vajat, majd magas lángra veszem, és rádobom a rákot, 1-2 perc alatt megpirítom. Közben sózom, borsozom. Megfordítom a rákocskákat, és hozzáöntöm a bor felét. Megvárom míg a bor elfő, majd hozzáöntöm a másik felét is és ekkor beledobom a felszeletelt fokhagymát, chilit, és petrezselymet.További 2 percig folyamatos keverés mellet pirítom a fűszeres rákot, míg a fokhagyma illatosra pirul. Végül rácsavarom a citromot. Az elkészül ételeket kis tálkákba szedve tálalom.

2015. február 16., hétfő

Vöröslencsés tikka masala sütőtökkel és húsgolyókkal

A Steinberger kúra után a fokozatos ízvadászatból, hirtelen átcsaptam egy fűszeres, indiai egzotikus ízdömpingre ezzel a fogással. Itt már biztos, hogy nem a korábbi ingerszegény étkezésemnek tudható be, hogy úgy érzem, hogy ez az egytálétel egy igazi ízorgia. Továbbra is tartom azonban, hogy a rossz szénhidrátok az ellenségeim, ezért ez a fogás is tobzódik az egészséges alapanyagokban, ráadásul még finom is. Bár nálam szigorúbb diétát tartó kolléganőmnél ez már nem ment át a rostán, mert a krémes főzelék ízesítésére használt kókuszkrém kiverte nála a kalóriabarométert, de nagggyon finom:)

Kalóriaszámláló kiakasztáshoz:

30 dkg vörös lencse
40 dkg sütőtök megpucolva, kis kockákra vágva
30 dkg húsgolyó (IKEA húsgolyót használtam)
1 fej vöröshagyma finomra vágva
3 gerezd fokhagyma durvára vágva
1 db darabolt paradicsomkonzerv (40 dkg)
1 konzerv kókuszkrém (185 ml)
7 dl  szárnyas alaplé (1 db Knorr házias levesalapból)
1-1 tk garam masala, kurkuma, őrölt kömény
1/2 tk cayenne chili por
Só, bors
1/2 csokor koriander levelei felaprítva
2 ek olaj

Egy fedővel rendelkező serpenyőben, a felforrósított olajon megdinsztelem a hagymát. Hozzákeverem a  falatnyi kockákra vágott sütőtököt. Rádobom a fokhagymát és a koriander kivételével a fűszereket. Felöntöm a levessel és a paradicsommal. A paradicsomkonzervet kiöblítem 2 dl vízzel és még az is hozzáöntöm. Fedő alatt 10 percig párolom, majd hozzáadom a vörös lencsét, húsgolyókat. Ha kell sózom borsozom, és felöntöm a kókuszkrémmel. További 20 perc alatt, vagy míg meg nem puhul a lencse készre főzöm. A végén megszórom a korianderrel. Esetleg még joghurtot adhatunk mellé és citromkarikát.

2015. február 13., péntek

Szardíniás padlizsánsaláta pikáns paradicsom salsával

Lehet, hogy a Steinberger kúra nyújtotta gyötrelmek miatt nem vagyok teljesen beszámítható, hisz a biolevelek mellett 5 napon keresztül csak rozskenyeret ettem. Nem csoda tehát ha szinte táncot jártak az ízlelőbimbóim a zamatos paradicsom salsával és a ízletes sült padlizsánnal való találkozás során, de engem most ez az étel tényleg levett a lábamról. Friss, különleges, könnyű fogás. Időigényes, de cserébe nagyon egyszerű elkészíteni, mivel szerencsére az idő nagyobb részében csak a sütő dolgozik, hogy a padlizsán megpiruljon és mi pihenhetünk egy jó könyvvel a kanapéra kucorodva, biztos távolságból felügyelve a konyhában zajló eseményeket.

Ízbomba gyártáshoz:

2 db padlizsán (70 dkg) 
2 db paradicsom (40 dkg) apró kockára vágva
1 kis fej lila hagyma finomra aprítva
10 dkg zöld olajbogyó durvára szeletelve
1 db szardínia konzerv (125 gr)
1/2 csokor petrezselyem felaprítva
1 nagy marék bazsalikomlevél felaprítva
1/2 citrom leve
Olívaolaj
Só, frissen őrölt bors

A sütőt légkeveréses módon 180 fokra előmelegítem. A padlizsánt 0,5 cm vastag karikákra vágom, besózom és 15 percre félreteszem, hogy levet eresszen, majd konyhai törlőkendővel leitatom róla a keserű lét. Egy tepsit kibélelek sütőpapírral és egy kenőecsettel megkenem a sütőpapírt olajjal, majd belefektetem a padlizsán szeleteket és a tetejüket is bekenem az olajos ecsettel. Lehet jó szorosan egymás mellé pakolni a padlizsánszeleteket, mert sütés közben úgyis összeesik. A padlizsánt 25-30 percre betolom a sütőbe, és félidőben megforgatom. Én csak 2 körbe tudtam kisütni. Eddig akár előző nap is elkészíthetjük a receptet. A paradicsom salsához összekeverem a paradicsomot, hagymát, olajbogyót és friss zöld fűszereket. A szardíniát  lecsöpögtetem és falatnyi darabokra vágom. A megsült padlizsánszeleteket egy tálra szedem ráhalmozom a paradicsom salsát, megszórom a hallal. A salátát megöntözöm extra szűz olívaolajjal. Végül sóval, frissen őrölt borssal  és 1/2 citrom levével ízesítem. Pirítóst kínálok mellé.

2015. február 12., csütörtök

Meleg kelbimbó saláta olaszosan

Elképesztő önuralomról árulkodik, hogy kibírtam, hogy ne így kezdjem már a címnél, hogy "kell bimbó?". Láthatóan annyira azért mégsem vagyok fegyelmezett, mert az első bekezdésnél már megtörtem és muszáj volt ezt leírnom. Ennek a hihetetlen önmérsékletnek a hátterében az áll, hogy lehet sokan felelőtlenül egyből rávágtátok volna, hogy nem kell és akkor kimaradtatok volna valami elképesztően jó dologból, ezt pedig nem hagyhatom. A számkivetett cikória után, nem másért folytatom ugyanis térítő munkámat, mint a kelbimbóért. Teszem ezt azért mert a kelbimbónak most van szezonja, mégis nyáridéző olaszos ízekkel kényeztet ez a fogás, és az elkészítése szó szerint 10 percnyi konyhai tevékenységet igényel

Tovább is van mondjam még (2 adag):
50 dkg kelbimbó
8 dkg serrano sonka
5 dkg parmezán 
5 db aszalt paradicsom felkockázva
1 ek chilis olaj
6 kis gerezd fokhagyma
frissen őrölt bors
1 tk oregánó

A kelbimbót megmossuk és  megpároljuk. A sütőt grill fokozaton 200 fokra felmelegítjük. Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral. A kelbimbókat félbevágjuk és a tepsibe szórjuk. A sonkát falatokra tépkedjük és eloszlatjuk a kelbimbón. A fokhagyma külső rétegét lehámozzuk, de hagyunk rajta egy réteget és a többi hozzávalóhoz adjuk a tepsibe. A sonkás kelbimbót borsozzuk, oregánóval ízestjük és meglocsoljuk a chilis olívaolajjal,  majd az egészet 10 percre betoljuk a sütőbe, míg a sonka ropogósra sül. A sütőből kivéve a fokhagymát kézzel kinyomkodjuk a héjából, és parmezánforgácsokat vágunk a salátára, hogy ráolvadjon, végül meghintjük a felvágott aszalt paradicsommal. Ha szükséges még borsozhatjuk és melegen, esetleg pirított rozskenyérrel fogyasztjuk.

2015. február 7., szombat

Kecskesajtos bulgur ízletes paradicsompassatával és hagyma chutneyval

Be kell látni, hogy már csak nyálcsorgatva nézegetem ezt a képet, mert ma elkezdtem a Steinberger kúrát. Talán most 5-jére csinálom végig - ennyi megelőlegezett bizalmat így az első napon megérdemlek magamtól:) - szóval egy megjegyzést is megérdemel majd talán. Ja, hogy valamit talán a mostani recepthez kapcsolódóan is kéne írni. A recept, ha előrelátóan felkészülünk és már rendelkezésünkre áll a lilahagyma chutney kiváló zsúfolt hétköznap estére, mikor max 20 percet szeretnénk eltölteni a konyhában és valami kényeztető, de mégis egészséges finomságra vágyik az ember. Azt, hogy a bulgur a nagy új kedvenc, talán már nem is kell mondani, már fejben van a következő bulguros recept.

30 dk bulgur
6 dl forró víz
1 db Knorr házias levesalap
4 dl paradicsom passata
1 közepes fej vöröshagyma finomra vágva
2 gerezd fokhagyma összezúzva
1 dl száraz vörösbor
1 ek balzsamecet
1/2 chili paprika apróra vágva
1 csokor bazsalikom
15 dkg lágy kecskesajt
lilahagyma chutney a leírt mennyiség fele
1 ek olívaolaj

A sütőt légkeveréses üzemmódon 200 fokra előmelegítem. A vízforralóban felforralt vízben elkeverem a leveskockát. Egy tűzálló jénaiba szórom a bulgurt és felöntöm a levesalappal, majd alufóliával lefedve betolom a sütőbe, és 25 perc alatt puhára párolom. Egy lefedhető teflonedényben felhevítem az olajat és megdinsztelem rajta a hagymát, majd hozzáadom a chilit. A serpenyő alatt feltekerem a lángot és hozzáöntöm a bort, majd a balzsamecetet és 1-2 percig kevergetem, hogy elforrjon az alkohol. Ezután mérséklem a lángot a serpenyő alatt és hozzáadom a paradicsom passatat. Sózom, borsozom és fokhagymával ízesítem, majd hozzáadom a lilahagyma chutneyt (2 tk-lal félreteszek a tálaláshoz). Belekeverem a megpuhult bulgurt és még 5 percig hagyom a tűzön. A bazsalikomot felaprítom. A paradicsomos bulgurra morzsolom a kecskesajtot, meghintem bazsalikommal és hagyma chutneyval tálalom.

2015. február 4., szerda

Lilahagyma chutney

Már régóta szemezek a lilahagyma chutney-val  és már nagyon szerettem volna elkészíteni a saját verziómat. A hétvégén neki is futottam és nomen est omen, így, hogy már vasárnap szorgalmasan előre dolgoztam, olyan rohanós hetem volt, hogy még a bevezető megírására sem jutott időm eddig. Viszont határozottan jól jött ez a hozzávaló ma, mikor elfogyott minden ételem, a lilahagyma chutney jelentősen felgyorsította a vacsorám elkészítését. Mondhatom, abszolút megtérült a befektetés. Na, de nem spoilerezem a saját blogom, azért picit lepődjetek majd meg, ha péntek magasságában viszontlátnátok a chutneyt a kecskesajtos bulgur hozzávalói között...

0,5 kg lilahagyma
4 ek méz
2 ek barna cukor
0,5 dl balzsamecet
1,5 dl száraz vörösbor
1 tk kakukkfű
1/2 kk fahéj
3 egész bórókabogyó
1 babérlevél
só, frissen őrölt bors
1 ek olivaolaj
1 ek vaj

A  megpucolt lilahagymát hosszában félbevágom, és vékonyan felkarikázom. Egy lefedhető teflonserpenyőben közepes lángon összemelegítem a vajat az olajjal, majd megpárolom rajta a lila hagymát, hogy a felére összeessen. Sózom borsozom és a kakukkfűvel fűszerezem majd rácsorgatom a mézet és megszórom cukorral. Magas lángon hagyom hogy a cukor karamellizálódjon. Ezután hozzáadom a balzsamecetet 1-2 percig kevergetem, hogy az ecet szúrós szaga elillanjon, majd hozzáöntöm a bort és további 1-2 percig rotyogtatom. Majd mérséklem a tüzet és borókabogyóval, babérral és fahéjjal fűszerezem a hagyma chutneyt és fedő alatt további 15 percig párolom. Ha nem elég sűrű, akkor még fedő nélkül addig főzöm, míg a lé elpárolog róla és lekvár állagúvá válik a chutney. Sült húsok mellé kínálom, vagy tésztára kanalazva friss kecskesajttal is remek.

2015. február 1., vasárnap

Csirkés quesadilla fűszeres paradicsomszószzal

Nem meglepő módon, ha egész héten mexikói salsák receptjeit publikáltam, a hét megkoronázásaként, amolyan hab a tortaként - több hasonlat most nem jut sajnos eszembe, így nincs más hátra, mint a mondat vége - következik a szószok háziasítása, ami egy csodálatos quesadillában ölt testet. Ez nyilván ízlés, kedv és milyen lábbal keltem fel életérzés függvényében számtalan módon variálható, így a lenti csak ajánlás, vagy amolyan kedvcsináló.

Így is lehet (3 quesadillahoz):

30 dkg csirkemell falatnyi kockára vágva
2 ek jalapeno apróra vágva
20 dkg cheddar sajt lereszelve
6 tortilla lap
4 db paradicsom
1 kis fej lilahagyma
1/2 csokor koriander zöld
1/2 chili paprika
1 lime leve
2 tk Kotányi sült csirke fűszersó
só, bors
2 ek olaj
2 dl tejföl
1 fokhagyma finomra zúzva

A csirkét a fűszersóval és borssal befűszerezem, majd egy teflonserpenyőben felhevített olajon alaposan körbepirítom. A paradicsomot, megtisztított, félbe vágott lila hagymát, koriandert és chili paprikát egy késes betétű robotgépben durvára aprítom, majd a lime levével, sóval és frissen őrölt borssal ízesítem. Veszek egy quesadilla lapot, megszóróm sajttal, egyenletesen eloszlatom rajta a csirke harmadát, valamint a jalapeno harmadát, és végül még egy kis sajtot rétegzek rá, majd lezárom egy másik tortilla lappal egy lapáttal, óvatosan, hogy ne essen szét egy tiszta serpenyőbe helyezem. Egy kistányért súlyként ráhelyezek a tortilla lap tetejére, majd oldalanként, közepes lángon, 2-2 perc alatt megpirítom. Ezt megismétlem a maradék 4 tortilla lappal. A megsütött quesadillákat negyedelem, majd a paradicsom salsával és fokhagymával elkevert tejföllel kínálom.

2015. január 29., csütörtök

Tárkonyos csirkeraguleves

Nemrég reklamáltam, hogy idén még nem is volt igazi tél, hát tessék. Úgy látszik, hogy odafent a pénztártól való távozás után is elfogadnak reklamációt, mert már egy hete konstans fagypont körül van a hőmérséklet, aminek köszönhetően a reggeli kutyasétáltatás szeánsz kibővült az ablak kaparással. Habár nőknél az ehhez hasonló inkonzisztencia még bele is férne, hogy most meg azért reklamálok, mert hideg van, ráadásul ez még magyar lélek kompatibilis cselekedet is lenne, inkább formabontó módon úgy döntöttem, hogy ha az élet téllel kínál, forró, laktató, pikáns levest csinálok belőle.

Citromból limonádé:
3 db sárgarépa meghámozva, felkarikázva
2 db fehér répa, meghámozva, felkarikázva
1/2 db kisebb zellergumó meghámozva, felkockázva
30 dkg gomba megtisztítva, vékonyan felszeletelve
1 fej vöröshagyma finomra vágva
1 dl száraz fehérbor
1 knorr alaplé kocka
50 kg csirkemell falatnyi kockára vágva
2 dl tejföl
1 ek liszt
2 ek mustár
2 tk tárkony
1 citrom kifacsart átszűrt leve
2 gerezd fokhagyma összezúzva
2 l víz
só, frissen őrölt bors
1tk provence-i fűszerkeverék
2 ek olaj
1 ek vaj

A csirkemell csíkokat befűszerezem sóval borssal és a provence-i fűszerkeverékkel. Egy serpenyőben felolvasztom a vajat és közepes lángon megpirítom a csirkemell csíkokat. Egy nagy lábosban a felhevített olajon megdinsztelem a hagymát. Ha lepirult hozzáadom a felszeletelt gombát és sóval, 1 tk tárkonnyal fűszerezem. Közepes lángon hagyom, hogy a gomba elforrja a levet amit engedett, majd hozzáöntöm a bort. Hagyom, hogy a bor a felére beforrjon, majd hozzáadom a többi zöldséget és 10 perc alatt megpirítom őket. A vízforralóban 2 l vizet forralok, amivel felöntöm a zöldségalapot. Hozzáadom a húsleves kockát és fedő alatt puhára főzöm a zöldségeket nagyjából 30 perc alatt. Eközben összekeverem a lisztet a tejföllel, mustárral és a fokhagymával. A levest ha a zöldségek már félig megpuhultak behabarom a tejfölös keverékkel és visszateszem a levesbe a csirkét. A leveshez csavarom 1 citrom levét, és sóval borssal fűszerezem ízlés szerint, ha kell még egy kis tárkonyt adok hozzá. További 15 perc alatt lassú tűzön összerottyantom a hozzávalókat.

2015. január 27., kedd

Avokádókrém - Guacamole, ahogy Zsófi készíti

Még mindig mexikói vacsora és a második mártogatós bemutatása van soron. A jobb alsó sarokra kell fókuszálni, mert ma az avokádókrémről lesz szó. Az avokádóval is úgy vagyok, mint a rukkolával, vagy korábban az olajbogyóval voltam. Egyszerűen nem értettem a körülötte lévő hype-ot és teljesen indokolatlannak tartottam, de mégis csak gyanús volt, hogy ennyi ember nem tévedhet, ezért időről időre nekifutottam az ismerkedésnek, hátha megértem már a befogadására. Az avokádókrémmel pedig idén szilveszterkor sikerült az áttörés Zsófi barátnőmnek köszönhetően. Az ő tálalásában találkoztam ugyanis először végre olyan guacamoléval, ami az addigi szerintem teljesen jellegtelen mártogatósok után végre karakteres ízzel rendelkezett, ráadásul nagyon kellemessel. Hála Zsófinak és a mustárpornak ehhez még új évi fogadalom sem kellett.

Áttörés:
2 avokádó félbevágva, kimagozva
2 gerezd fokhagyma finomra zúzva
1 tk tabasco szósz
1 lime leve
1 kk mutárpor
1 kk koriander
2 ek olívaolaj
1 kk mustár

Az avokádó húsát egy kanállal kivájjuk és egy mély tálba tesszük, hozzáadjuk a fűszereket majd villával alaposan elkeverjük és ízlés szerint sóval ízesítjük. Nachoval kínáljuk, vagy a tortillát is megkenhetjük vele mielőtt mindenféle finomsággal megtöltenénk.

2015. január 25., vasárnap

Pikánsan füstös sültpaprika krém

A héten mexikói vacsora volt nálam, anyu búcsúztatásának tiszteletére, amerikai exodusa előtt még jól megtömtük egy kis "hazaival". Amerikai tematikában gondolkodtam, de mivel a vendégséget nem konyhai száműzetésbe vonulva szeretem végigasszisztálni, ezért a legkézenfekvőbbnek tűnő hamburgert elvetettem, mert a húspogácsák odabilincseltek volna a tűzhelyhez, illetve a meghívottak is sokféle életmódnak/diétának hódolnak, így valami olyan kellett ami jól variálható, és mindenki talál magának megfelelőt. Így jutottam el a mexikói konyhához, utólag is remélem, hogy mindenki legnagyobb örömére. Most jól bespájzoltam 4 féle mártogatós, 3 féle saláta és két féle húspác receptjével, szóval a blog mexikói okkupációja várható az elkövetkezendő hetekben.

Haditerv:
2 db kaliforniai paprika kimagozva vékonyan felcsíkozva
2 db kápia paprika kimagozva vékonyan felcsíkozva
5 gerezd fokhagyma meghámozva
1/2 tk cayanne chili
1 tk füstölt paprika
2 ek tejföl
1/2 tk füstölt só
1 ek olívaolaj
frissen őrölt bors, só

Egy serpenyőben a felforrósított olajon, nagy lángon megpirítom a paprikát, alaposan megkapatom, hogy füstös íze legyen, de elégetni természetesen nem kell. Ha már jól megsült hozzáadom a fokhagymát és további 3-5 percig pirítom a keveréket. Az utolsó 1 percben hozzáadom a fűszereket és alaposan elkevergetem. Az egészet átlapátolom egy késes betétű robotgépbe és a tejföllel összeturmixolom. Ha szükséges még sózom, frissen őrölt borssal ízesítem és egy kis chipotle szósszal beállítom a végső csípősséget, ha bírjuk az erőset. Nachoval, vagy meghámozott hasábokra vágott zöldséggel (uborka, sárgarépa) kínálom, de a tortilla lapot megkenve alapként is kiváló.

2015. január 21., szerda

Fantasztikusan omlós diós linzer

Azért, ha valaki rendszeresen követi a blogot, akkor az biztosan észrevette, hogy az utóbbi időben eléggé megszaporodtak az édességek a blogon. Ha most mindenkinek el szeretném venni az étvágyát, akkor Sherlocként bekommentelhetném, hogy ez a hónap meghatározott időszakában egyáltalán nem meglepő, de a még szemfülesebbek észrevehetik, hogy újdonsült édességmániám semmilyen ciklikusságot nem mutat, ha matematikai jelzővel akarnám illetni, akkor pedig leginkább a "konstans" kifejezés jellemző rá. A pozitívuma, hogy a gyári édességeket valahogy viszont mind gagyinak találom, így elfogultság nélkül állíthatom, hogy egyre jobb vagyok desszert műfajban. Most a linzerre, gyerekkorom kedvencére kattantam rá. Szerintem ez az a teasütemény, amit kifejezetten tilos cukrászába venni, azoknak a példányoknak ugyanis tipikusan mű íze van. Ha valaki ismer olyan lelőhelyet, ami erre rácáfol, kérem ossza meg velem, mert nem valószínű, hogy gyakran készítenék linzertésztát a közeljövőben, annyira azért nem röpült el gyorsan az a 2-3 óra amit ezzel töltöttem, pedig a létező legnagyobb szaggató formát választottam:)

Szürke vasárnap délutánokra:

35 dkg finomliszt
15 dkg dió finomra darálva
15 dkg porcukor
1 csipet só
25 dkg vaj felkockázva
1 tojás + 1 tojás sárgája
1 vaníliarúd kikapart magjai
1 citrom reszelt héja
Töltéshez:
 házi barack lekvár
 Díszítéshez:
1 tojás fehérje 
5 dkg dió durvára vágva+4 dkg cukor elkeverve

A tészta hozzávalóit egy nagy tálban kézzel alaposan összegyúrjuk. A tésztát hűtőben lefedve 1 óráig pihentetem. A sütőt 160 fokra, légkeveréses módon előmelegítem. A tésztát átgyúrom, ha nagyon ragadna még adhatunk hozzá 1-1 ek lisztet, míg kezelhető lesz. A tésztát 4 bucira szedem, és egy jól belisztezett deszkán, szintén liszttel megszórt nyújtófával 1/2 cm vékonyra nyújtom. Egy szaggató formával korongokat szúrok ki a kinyújtott tésztából, majd minden második korong közepébe egy az elsőnél kisebb koronggal lyukat szúrok a tészta közepébe. A lyukas korongok tetejét vékonyan megkenem a tojásfehérjével, majd megszórom a cukros dióval. A tésztakorongokat egy sütőpapírral kibélelt tepsire egymás mellé sorakoztatom, majd kb. 15 perc alatt aranybarnára sütöm. A megsült korongokat egy tálcára szedem. A teli korongokat megkenem baracklekvárral és mindegyiket összeillesztem 1 lyukas koronggal. A maradék tésztával ugyanezt ismétlem míg el nem fogy. Arra figyeljünk, hogy ugyanannyi tetőt és alsó részt készítsünk.


2015. január 19., hétfő

Meleg cikóriasaláta lazacos sajtszósszal

Úgy tűnik most már hivatalosan  is a számkivetett zöldségek gyámolítójává léptem elő. A spenót és a cékla után a legújabb felfedezettem a cikória. Szerintem itthon nagyon kevesen találkoznak vele, és aki mégis összefutott volna a witloffal(=ciklória fedőneve:) gyanítom, hogy az keserű szájízzel gondol vissza a megismerkedésre. Nálam valószínűleg a Hollandiában töltött gyerekkornak köszönhetően, már kiskoromban felkerült a menüsorra, csak akkor még sonkába tekerve, besamellel leöntve, csőben sütött verzióban. Én valahogy azóta is lelkes híve vagyok, remélem, ha kipróbáljátok ezt a receptet sikerül pár újabb hívet toborozni ennek a különleges ízű zöldségnek, aminek méltatlan módon itthon leginkább a gyökereit fogyasztották a 80'as éveken kávépótlóként, ahelyett, hogy a földtől elrugaszkodva a leveleiért termesztették volna ezt a zöldséget. Apropó hova tűnik az a rengeteg itthon termesztett cikória??? Kidobják??? Ha igen nem dobnának felém is párat, mert jelzem, hogy a belga importból nekem 1500 ft/kg áron sikerült csak szerezni:(

50 dkg cikória (nekem 2x25 dkg)
1 chili paprika
1 citrom megmosva
1 ág rozmaring
15 dkg zöldfűszeres sajtkrém
1,5 dl száraz fehérbor
2 gerezd fokhagyma durvára vágva
2 ek kapribogyó finomra vágva
10 dkg füstölt lazac
2 ek olíva olaj
só, frissen őrölt bors

A sütőt 180 fokra előmelegítem. A cikóriákat hosszában félbevágom, besózom. A citromból 4 vékony karikát levágok, a chilit félbevágom, kimagozom és elnegyedelem. A félbevágott cikória szeletek közé elhelyezek 2 citromszeletet, a chili felét és 1/2 ágacska rozmaringot, a másik darab cikóriát is ugyanígy "megtöltöm". A cikóriát kézzel bekenem olívaolajjal és betekerem alufóliába, majd a sütőben 40 perc alatt légkeveréses fokozaton megsütöm. Eközben egy teflonserpenyőben nagy lángon 2/3-ára beforralom a bort, lehúzom a tűzről és hozzáadom a fokhagymát és a kapribogyót, végül a sajtkrémet is elkeverem benne. Frissen őrölt borssal, egy 1 ek citromlével fűszerezem. A lazacot vékonyan felcsíkozom. A megsült cikóriát kicsomagolom, kidobom belőle a citromot és a rozmaringot. Ha kihűlt falatnyi kockára vágom és elkeverem a sajtkrémmel és a lazaccal. Pirított rozskenyérrel tálalom.

2015. január 18., vasárnap

Dupla bundáskenyér dupla élvezet

A bundáskenyér lássuk be, hogy már önmagában is nagyon jó ötlet hétvégére, így szerintem nem kell magyaráznom, hogy mennyire jó, ha egy alapból jó dolgot megkétszerezünk és egy kis sonkával és mozzarellával még finomhangoljuk. Alapvetően imádok reggelizni és szeretem megadni a módját, bár hétköznapokon én inkább az alvást választom, mint a bőséges reggelit, de cserébe hétvégén pótolhatom a kimaradtakat és órákig ücsöröghetek egy pohár forró kávéval pizsamában a reggeli romjai felett. Már ez felemelő érzés hmmmm....

Fogmosás előtt (2 személyre): 
 
6 szelet szikkadt kenyér
3 tojás
1 púpos ek oregáno
15 dkg füstölt mozzarella
3 szelet feketeerdő sonka
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl tejföl
só, frissen örölt bors
 4-5 ek olívaolaj (kb fél újnyi vastagon a serpenyőben)

1,5 gerezd fokhagymát finomra zúzunk, a maradékot vékonyan felszeleteljük. 3 kenyérszeletet magunk elé helyezünk és elosztjuk rajta a fokhagymaszeleteket, majd ráfektetünk 1-1 szelet sonkát és beborítjuk a mozzarellával. Ezután minden kenyérszeletet befedünk a párjával és alaposan összenyomkodjuk őket, hogy ne essenek szét. A tojást habosra felverjük az oregánó harmadával, és sóval borssal fűszerezzük. A sandwicheket belehelyezzük a tojásba és hagyjuk, hogy megszívják magukat a tojással, majd megfordítjuk és egy konyhai törlőpapírral borított tányérra félretesszük. Egy serpenyőben olajat forrósítunk, majd közepes lángon oldalanként 2-3 perc alatt kisütjük a bundás sandwicheket, és konyhai törlőkendőre téve leitatjuk róla a felesleges olajat. Eközben a tejfölt összekeverjük a zúzott fokhagymával, csapott ek oregánóval, frissen őrölt borssal, és sóval ízesítjük. Ezzel a szósszal még finomabb lesz a bundáskenyerünk.
 


2015. január 13., kedd

Spagetti vadász módra

Párommal gyakran főzünk együtt, amit nagyon élvezek, viszont a steak magasságában - amit tényleg ő sütött - ért a plágium vádja. Álljon itt tehát feketén fehéren - a személyiségjogi botránoykat elkerülve - hogy ez a spagetti párom gyerekkorából származik és az ő hozományának szerves része, aminek én nagyon örülök, mert alsó hangon 2 tállal ettem ebből az egyszerű de annál nayszerűbb rakott tésztából ahányszor csak nekiültem, szóval ez a tészta a fogyókúrázók réme és nem biztos, hogy a januári nagy fogadkozások idején kéne megosztanom veletek. Viszont gondolnom kell azokra is, akik a tésztaételek elkötelezett hívei és egyszerűen csak egy jót ennének január és év eleje ide vagy oda.

Fogadalmak helyett:

40 dkg champignon gomba vékonyan felszeletelve
700 gr paradicsom passata
2 dl száraz vörösbor
2 gerezd fokhagyma összezúzva
1 csomag spagetti
30 dkg trappista lereszelve
2 tk oregáno
1 fej vöröshagyma finomra vágva
1 ek olaj
só, frissen őrölt bors

Egy lefedhető teflon edényben a felmelegített olajon megpirítom a hagymát, majd ráteszem a gombát. Sózom, borsozom, megszórom oregánóval, majd fedő alatt, lassú tűzön 20-25 perc alatt puhára párolom. Egy másik teflon serpenyőben közepes tűzön felmelegítem a paradicsomsűrítményt, hozzáöntöm a bort, összerottyantom és fokhagymával pici sóval fűszerezem. A tésztát a csomagoláson szereplő utasításnak megfelelően, sós vízben al dentéra főzöm. A leszűrt tésztát összekeverem a párolt gombával. Egy tűzálló tál aljára terítem a paradicsomsűrítmény felét, ráteszem a tésztát, és rásimítom a maradék paradicsomsűrítményt és megszórom vastagon sajttal. 180 fokra előmelegített sütőben grill funkción 15-20 perc alatt megpirítom rajta a sajtot.

2015. január 11., vasárnap

Zserbó bonbon

Ennyi szürkeség közepette kinek nem kéne egy kis támogatás. Gyenge nőként adódik nálam, hogy az édességekhez forduljak vigaszért. Ez hétvégén is megtörtént, mikor a polcon már csak a csokimikulások sorakoztak kivégzésre várva, de nem, azért ennyire még nem fordult depresszívre ez a tél, hogy erre vetemedjek, így inkább egy 15 perc alatt összehozható édességet készítettem a csak a pufin blogról. A legjobb az egészben, hogy mire elkészültem vele - olyan este 10 után jutott eszembe belekezdeni a bonbon gyártásba - az olvasztott csoki illatától telítődve már nem is kívántam az édeset. Így nemcsak hamar elkészül, de tulajdonképpen nem is hizlal, hát nem csodás;)

Plágium:

15 dkg dió
12 dkg kakaós keksz
15 dkg sárgabarack lekvár
1 kk rum
10 dkg étcsoki 70 % kakaótartalommal

Egy konyhai robotgépben durvára darálom a diót, és apró morzsálékra a kekszet. Ezután hozzáadom a baracklekvárt és a rumot, majd összegyúrom a hozzávalókat és kicsi golyókat formázok belőle kb. 2 cm átmérőjűeket. A golyókat 20 percre hűtőbe tesszük egy tálcán. Eközben alacsony lángon felolvasztom az apróra tördelt csokit. Ha megolvadt a massza egy kanál segítségével, beleforgatom a golyókat, hogy a csoki mindenhol érje, majd egy hurkapálcával kiveszem és egy sütőpapírral bélelt tálcára helyezem. Ha elkészültem újabb 5-10 percre hűtőbe teszem, hogy rádermedjen a csoki.Fantasztikus társaság vasárnap esti kanapés tévézéshez, vagy egy jó könyvhöz egy nagy csésze illatos tea mellé. Mondjuk engem a munkahelyemről sem kergettek haza vele, mikor a hétfőt ezzel nyitottam, szóval úgy tűnik multi környezetben is kompatibilis...:)

2015. január 10., szombat

Filet mignon zöldborsmártással

Egy steak receptet már tartalmaz a blog, és őszinte leszek ez a szám nem véletlenül nem duzzadt tovább az elmúlt években. Valahogy nem vagyok elkötelezett híve ennek a műfajnak. Sőt a megrögzött steakesek szemében valószínűleg kifejezetten barbárnak számíthatok - figyelem, most egy gyönyörű paradoxon következik - mivel én ha már rászánom magam egy 15-20 dkg-os összefüggő marhadarab elfogyasztására, azt csakis átsütve tudom elképzelni, nálam ez véresen szóba se jöhetne.  A most közzétett verzió azonban nekem is őszintén ízlett. A steaknél a tiszta íze miatt gyakorlatilag az alapanyag beszerzésén múlik a project sikerességének jelentős része. Én ezúttal is a MészárSteak legelőjéről tereltem el egy marhát, és ami szerintem egész kiemelkedővé tette ezt a filet mignont az a zöldborsmártás, ami visszafogott pikánságával ölelte körbe a bélszín javát.

Múúúúhahaha 6 főre:
6 szelet filet mignon ( a mészár steaknél már felszeletelve adják ami szintén komoly true why)
frissen őrölt vegyes bors
himalája só
szőlőmag olaj
Zöldbors mártáshoz:
5 ek zöldbors (sós lében eltett bors)
2 dl főzőtejszín 30 %-os
1 ek dijoni mustár
1/2 citrom leve
1 gerezd fokhagyma finomra zúzva
1 dl fehérbor
3 dl húsleves alaplé (nekem kockából volt)

Egy száraz serpenyőben a zöldborsot illatosra pirítjuk 2-3 perc alatt, majd kivesszük a serpenyőből és durvára aprítjuk. Visszatesszük a serpenyőbe és felöntjük a borral, kevergessük, hogy az alkohol elpárologjon, majd hozzátesszük a fokhagymát, ezután felöntjük az alaplével. 2/3-ára beforraljuk a mártást, végül hozzákeverjük a tejszínt. Mustárral és a citrom átszűrt levével ízesítjük és 1-2 perc alatt összerottyantjuk, hogy az ízek összeérjenek. 

A hús szeleteket sütés előtt 1 órával kivesszük a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedjenek, majd kettesével egy nagy serpenyőben szőlőmagolajon  készre sütjük. Mikor a húsra kéreg sült a serpenyőben sózzuk, borsozzuk. Ne nyomkodjuk, maceráljuk, szúrkáljuk sütés közben a húst, tényleg csak annyiszor nyúljunk hozzá amennyi feltétlen szükséges. Egyszer az átforgatáshoz, illetve ha jól átsülten szeretnénk, akkor sütés közben a húslapáttal finoman lenyomhatjuk a húst. A különböző módon átsült verziókhoz részletes útmutatás itt. A megsült húsokat fogyasztás előtt 3-4 percig pihentessük. Mi előre elkészített fűszeres steak burgonyát ettünk hozzá, amit a csomagoláson lévő utasítás szerint sütőben megsütöttünk.



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...