Tárkonyos csirkeraguleves

Nemrég reklamáltam, hogy idén még nem is volt igazi tél, hát tessék. Úgy látszik, hogy odafent a pénztártól való távozás után is elfogadnak reklamációt, mert már egy hete konstans fagypont körül van a hőmérséklet, aminek köszönhetően a reggeli kutyasétáltatás szeánsz kibővült az ablak kaparással. Habár nőknél az ehhez hasonló inkonzisztencia még bele is férne, hogy most meg azért reklamálok, mert hideg van, ráadásul ez még magyar lélek kompatibilis cselekedet is lenne, inkább formabontó módon úgy döntöttem, hogy ha az élet téllel kínál, forró, laktató, pikáns levest csinálok belőle.

Citromból limonádé:

3 db sárgarépa meghámozva, felkarikázva
2 db fehér répa, meghámozva, felkarikázva
1/2 db kisebb zellergumó meghámozva, felkockázva
30 dkg gomba megtisztítva, vékonyan felszeletelve
1 fej vöröshagyma finomra vágva
1 dl száraz fehérbor
1 knorr alaplé kocka
50 kg csirkemell falatnyi kockára vágva
2 dl tejföl
1 ek liszt
2 ek mustár
2 tk tárkony
1 citrom kifacsart átszűrt leve
2 gerezd fokhagyma összezúzva
2 l víz
só, frissen őrölt bors
1tk provence-i fűszerkeverék
2 ek olaj
1 ek vaj

A csirkemell csíkokat befűszerezem sóval borssal és a provence-i fűszerkeverékkel. Egy serpenyőben felolvasztom a vajat és közepes lángon megpirítom a csirkemell csíkokat. Egy nagy lábosban a felhevített olajon megdinsztelem a hagymát. Ha lepirult hozzáadom a felszeletelt gombát és sóval, 1 tk tárkonnyal fűszerezem. Közepes lángon hagyom, hogy a gomba elforrja a levet amit engedett, majd hozzáöntöm a bort. Hagyom, hogy a bor a felére beforrjon, majd hozzáadom a többi zöldséget és 10 perc alatt megpirítom őket. A vízforralóban 2 l vizet forralok, amivel felöntöm a zöldségalapot. Hozzáadom a húsleves kockát és fedő alatt puhára főzöm a zöldségeket nagyjából 30 perc alatt. Eközben összekeverem a lisztet a tejföllel, mustárral és a fokhagymával. A levest ha a zöldségek már félig megpuhultak behabarom a tejfölös keverékkel és visszateszem a levesbe a csirkét. A leveshez csavarom 1 citrom levét, és sóval borssal fűszerezem ízlés szerint, ha kell még egy kis tárkonyt adok hozzá. További 15 perc alatt lassú tűzön összerottyantom a hozzávalókat.

Avokádókrém - Guacamole, ahogy Zsófi készíti

Még mindig mexikói vacsora és a második mártogatós bemutatása van soron. A jobb alsó sarokra kell fókuszálni, mert ma az avokádókrémről lesz szó. Az avokádóval is úgy vagyok, mint a rukkolával, vagy korábban az olajbogyóval voltam. Egyszerűen nem értettem a körülötte lévő hype-ot és teljesen indokolatlannak tartottam, de mégis csak gyanús volt, hogy ennyi ember nem tévedhet, ezért időről időre nekifutottam az ismerkedésnek, hátha megértem már a befogadására. Az avokádókrémmel pedig idén szilveszterkor sikerült az áttörés Zsófi barátnőmnek köszönhetően. Az ő tálalásában találkoztam ugyanis először végre olyan guacamoléval, ami az addigi szerintem teljesen jellegtelen mártogatósok után végre karakteres ízzel rendelkezett, ráadásul nagyon kellemessel. Hála Zsófinak és a mustárpornak ehhez még új évi fogadalom sem kellett.

Áttörés:

2 avokádó félbevágva, kimagozva

2 gerezd fokhagyma finomra zúzva

1 tk tabasco szósz

1 lime leve

1 kk mutárpor

1 kk koriander

2 ek olívaolaj

1 kk mustár

só

Az avokádó húsát egy kanállal kivájjuk és egy mély tálba tesszük, hozzáadjuk a fűszereket majd villával alaposan elkeverjük és ízlés szerint sóval ízesítjük. Nachoval kínáljuk, vagy a tortillát is megkenhetjük vele mielőtt mindenféle finomsággal megtöltenénk.

Pikánsan füstös sültpaprika krém

A héten mexikói vacsora volt nálam, anyu búcsúztatásának tiszteletére, amerikai exodusa előtt még jól megtömtük egy kis "hazaival". Amerikai tematikában gondolkodtam, de mivel a vendégséget nem konyhai száműzetésbe vonulva szeretem végigasszisztálni, ezért a legkézenfekvőbbnek tűnő hamburgert elvetettem, mert a húspogácsák odabilincseltek volna a tűzhelyhez, illetve a meghívottak is sokféle életmódnak/diétának hódolnak, így valami olyan kellett ami jól variálható, és mindenki talál magának megfelelőt. Így jutottam el a mexikói konyhához, utólag is remélem, hogy mindenki legnagyobb örömére. Most jól bespájzoltam 4 féle mártogatós, 3 féle saláta és két féle húspác receptjével, szóval a blog mexikói okkupációja várható az elkövetkezendő hetekben.

Haditerv:
2 db kaliforniai paprika kimagozva vékonyan felcsíkozva
2 db kápia paprika kimagozva vékonyan felcsíkozva
5 gerezd fokhagyma meghámozva
1/2 tk cayanne chili
1 tk füstölt paprika
2 ek tejföl
1/2 tk füstölt só
1 ek olívaolaj
frissen őrölt bors, só

Egy serpenyőben a felforrósított olajon, nagy lángon megpirítom a paprikát, alaposan megkapatom, hogy füstös íze legyen, de elégetni természetesen nem kell. Ha már jól megsült hozzáadom a fokhagymát és további 3-5 percig pirítom a keveréket. Az utolsó 1 percben hozzáadom a fűszereket és alaposan elkevergetem. Az egészet átlapátolom egy késes betétű robotgépbe és a tejföllel összeturmixolom. Ha szükséges még sózom, frissen őrölt borssal ízesítem és egy kis chipotle szósszal beállítom a végső csípősséget, ha bírjuk az erőset. Nachoval, vagy meghámozott hasábokra vágott zöldséggel (uborka, sárgarépa) kínálom, de a tortilla lapot megkenve alapként is kiváló.

Fantasztikusan omlós diós linzer

Azért, ha valaki rendszeresen követi a blogot, akkor az biztosan észrevette, hogy az utóbbi időben eléggé megszaporodtak az édességek a blogon. Ha most mindenkinek el szeretném venni az étvágyát, akkor Sherlocként bekommentelhetném, hogy ez a hónap meghatározott időszakában egyáltalán nem meglepő, de a még szemfülesebbek észrevehetik, hogy újdonsült édességmániám semmilyen ciklikusságot nem mutat, ha matematikai jelzővel akarnám illetni, akkor pedig leginkább a "konstans" kifejezés jellemző rá. A pozitívuma, hogy a gyári édességeket valahogy viszont mind gagyinak találom, így elfogultság nélkül állíthatom, hogy egyre jobb vagyok desszert műfajban. Most a linzerre, gyerekkorom kedvencére kattantam rá. Szerintem ez az a teasütemény, amit kifejezetten tilos cukrászába venni, azoknak a példányoknak ugyanis tipikusan mű íze van. Ha valaki ismer olyan lelőhelyet, ami erre rácáfol, kérem ossza meg velem, mert nem valószínű, hogy gyakran készítenék linzertésztát a közeljövőben, annyira azért nem röpült el gyorsan az a 2-3 óra amit ezzel töltöttem, pedig a létező legnagyobb szaggató formát választottam:)

Szürke vasárnap délutánokra:

35 dkg finomliszt

15 dkg dió finomra darálva

15 dkg porcukor

1 csipet só

25 dkg vaj felkockázva

1 tojás + 1 tojás sárgája

1 vaníliarúd kikapart magjai

1 citrom reszelt héja

Töltéshez:

 házi barack lekvár

 Díszítéshez:

1 tojás fehérje 

5 dkg dió durvára vágva+4 dkg cukor elkeverve

A tészta hozzávalóit egy nagy tálban kézzel alaposan összegyúrjuk. A tésztát hűtőben lefedve 1 óráig pihentetem. A sütőt 160 fokra, légkeveréses módon előmelegítem. A tésztát átgyúrom, ha nagyon ragadna még adhatunk hozzá 1-1 ek lisztet, míg kezelhető lesz. A tésztát 4 bucira szedem, és egy jól belisztezett deszkán, szintén liszttel megszórt nyújtófával 1/2 cm vékonyra nyújtom. Egy szaggató formával korongokat szúrok ki a kinyújtott tésztából, majd minden második korong közepébe egy az elsőnél kisebb koronggal lyukat szúrok a tészta közepébe. A lyukas korongok tetejét vékonyan megkenem a tojásfehérjével, majd megszórom a cukros dióval. A tésztakorongokat egy sütőpapírral kibélelt tepsire egymás mellé sorakoztatom, majd kb. 15 perc alatt aranybarnára sütöm. A megsült korongokat egy tálcára szedem. A teli korongokat megkenem baracklekvárral és mindegyiket összeillesztem 1 lyukas koronggal. A maradék tésztával ugyanezt ismétlem míg el nem fogy. Arra figyeljünk, hogy ugyanannyi tetőt és alsó részt készítsünk.

Meleg cikóriasaláta lazacos sajtszósszal

Úgy tűnik most már hivatalosan  is a számkivetett zöldségek gyámolítójává léptem elő. A spenót és a cékla után a legújabb felfedezettem a cikória. Szerintem itthon nagyon kevesen találkoznak vele, és aki mégis összefutott volna a witloffal(=ciklória fedőneve:) gyanítom, hogy az keserű szájízzel gondol vissza a megismerkedésre. Nálam valószínűleg a Hollandiában töltött gyerekkornak köszönhetően, már kiskoromban felkerült a menüsorra, csak akkor még sonkába tekerve, besamellel leöntve, csőben sütött verzióban. Én valahogy azóta is lelkes híve vagyok, remélem, ha kipróbáljátok ezt a receptet sikerül pár újabb hívet toborozni ennek a különleges ízű zöldségnek, aminek méltatlan módon itthon leginkább a gyökereit fogyasztották a 80'as éveken kávépótlóként, ahelyett, hogy a földtől elrugaszkodva a leveleiért termesztették volna ezt a zöldséget. Apropó hova tűnik az a rengeteg itthon termesztett cikória??? Kidobják??? Ha igen nem dobnának felém is párat, mert jelzem, hogy a belga importból nekem 1500 ft/kg áron sikerült csak szerezni:(

50 dkg cikória (nekem 2x25 dkg)
1 chili paprika
1 citrom megmosva
1 ág rozmaring
15 dkg zöldfűszeres sajtkrém
1,5 dl száraz fehérbor
2 gerezd fokhagyma durvára vágva
2 ek kapribogyó finomra vágva
10 dkg füstölt lazac
2 ek olíva olaj
só, frissen őrölt bors

A sütőt 180 fokra előmelegítem. A cikóriákat hosszában félbevágom, besózom. A citromból 4 vékony karikát levágok, a chilit félbevágom, kimagozom és elnegyedelem. A félbevágott cikória szeletek közé elhelyezek 2 citromszeletet, a chili felét és 1/2 ágacska rozmaringot, a másik darab cikóriát is ugyanígy "megtöltöm". A cikóriát kézzel bekenem olívaolajjal és betekerem alufóliába, majd a sütőben 40 perc alatt légkeveréses fokozaton megsütöm. Eközben egy teflonserpenyőben nagy lángon 2/3-ára beforralom a bort, lehúzom a tűzről és hozzáadom a fokhagymát és a kapribogyót, végül a sajtkrémet is elkeverem benne. Frissen őrölt borssal, egy 1 ek citromlével fűszerezem. A lazacot vékonyan felcsíkozom. A megsült cikóriát kicsomagolom, kidobom belőle a citromot és a rozmaringot. Ha kihűlt falatnyi kockára vágom és elkeverem a sajtkrémmel és a lazaccal. Pirított rozskenyérrel tálalom.

Dupla bundáskenyér dupla élvezet

A bundáskenyér lássuk be, hogy már önmagában is nagyon jó ötlet hétvégére, így szerintem nem kell magyaráznom, hogy mennyire jó, ha egy alapból jó dolgot megkétszerezünk és egy kis sonkával és mozzarellával még finomhangoljuk. Alapvetően imádok reggelizni és szeretem megadni a módját, bár hétköznapokon én inkább az alvást választom, mint a bőséges reggelit, de cserébe hétvégén pótolhatom a kimaradtakat és órákig ücsöröghetek egy pohár forró kávéval pizsamában a reggeli romjai felett. Már ez felemelő érzés hmmmm....

Fogmosás előtt (2 személyre): 

 

6 szelet szikkadt kenyér

3 tojás

1 púpos ek oregáno

15 dkg füstölt mozzarella

3 szelet feketeerdő sonka

3 gerezd fokhagyma

1,5 dl tejföl

só, frissen örölt bors

 4-5 ek olívaolaj (kb fél újnyi vastagon a serpenyőben)

1,5 gerezd fokhagymát finomra zúzunk, a maradékot vékonyan felszeleteljük. 3 kenyérszeletet magunk elé helyezünk és elosztjuk rajta a fokhagymaszeleteket, majd ráfektetünk 1-1 szelet sonkát és beborítjuk a mozzarellával. Ezután minden kenyérszeletet befedünk a párjával és alaposan összenyomkodjuk őket, hogy ne essenek szét. A tojást habosra felverjük az oregánó harmadával, és sóval borssal fűszerezzük. A sandwicheket belehelyezzük a tojásba és hagyjuk, hogy megszívják magukat a tojással, majd megfordítjuk és egy konyhai törlőpapírral borított tányérra félretesszük. Egy serpenyőben olajat forrósítunk, majd közepes lángon oldalanként 2-3 perc alatt kisütjük a bundás sandwicheket, és konyhai törlőkendőre téve leitatjuk róla a felesleges olajat. Eközben a tejfölt összekeverjük a zúzott fokhagymával, csapott ek oregánóval, frissen őrölt borssal, és sóval ízesítjük. Ezzel a szósszal még finomabb lesz a bundáskenyerünk.

 

Spagetti vadász módra

Párommal gyakran főzünk együtt, amit nagyon élvezek, viszont a steak magasságában - amit tényleg ő sütött - ért a plágium vádja. Álljon itt tehát feketén fehéren - a személyiségjogi botránoykat elkerülve - hogy ez a spagetti párom gyerekkorából származik és az ő hozományának szerves része, aminek én nagyon örülök, mert alsó hangon 2 tállal ettem ebből az egyszerű de annál nayszerűbb rakott tésztából ahányszor csak nekiültem, szóval ez a tészta a fogyókúrázók réme és nem biztos, hogy a januári nagy fogadkozások idején kéne megosztanom veletek. Viszont gondolnom kell azokra is, akik a tésztaételek elkötelezett hívei és egyszerűen csak egy jót ennének január és év eleje ide vagy oda.

Fogadalmak helyett:

40 dkg champignon gomba vékonyan felszeletelve
700 gr paradicsom passata
2 dl száraz vörösbor
2 gerezd fokhagyma összezúzva
1 csomag spagetti
30 dkg trappista lereszelve
2 tk oregáno
1 fej vöröshagyma finomra vágva
1 ek olaj
só, frissen őrölt bors

Egy lefedhető teflon edényben a felmelegített olajon megpirítom a hagymát, majd ráteszem a gombát. Sózom, borsozom, megszórom oregánóval, majd fedő alatt, lassú tűzön 20-25 perc alatt puhára párolom. Egy másik teflon serpenyőben közepes tűzön felmelegítem a paradicsomsűrítményt, hozzáöntöm a bort, összerottyantom és fokhagymával pici sóval fűszerezem. A tésztát a csomagoláson szereplő utasításnak megfelelően, sós vízben al dentéra főzöm. A leszűrt tésztát összekeverem a párolt gombával. Egy tűzálló tál aljára terítem a paradicsomsűrítmény felét, ráteszem a tésztát, és rásimítom a maradék paradicsomsűrítményt és megszórom vastagon sajttal. 180 fokra előmelegített sütőben grill funkción 15-20 perc alatt megpirítom rajta a sajtot.