Káposztás paszulyleves kolbásszal

Úgy látszik picit elkiabáltam ezt a végre itt a tavasz dolgot. Na sebaj! A pozitív életfelfogás jegyében, azonban ebben az a jó, hogy ilyenkor még főzhetünk tartalmas, téli leveseket. Ahogy szökik fel a hőmérő higanyszála fordítottan arányosan érzek kedvet, olyan ételek elkészítéséhez, aminek akár egy összetevője is képes órák hosszáig két vállra fektetni, és csak a kanapén pihegek evés után. A nagy hidegben viszont nem is tudok jobbat elképzelni az ilyen tömény tobzódásnál. Egy kárpátaljai klasszikusról van szó, ezért a címben szereplő ízes paszuly szó. Annyit még elárulok, arra az esetre, ha a kép nem lenne elég árulkodó, hogy a paszuly nem más mint a bab.

Hozzávalók:

kb. 30-50dkg száraz bab (leöblítjük egy éjszakára beáztatjuk)

0,5 kg füstölt tarja, kolbász, csülök vegyesen

0,5 kg savanyú káposzta

2 babérlevél

4 ek liszt

1 fej vöröshagyma

kb 3 dl tej

2 tk vegeta

1 tk fűszerpaprika

5 gerezd fokhagyma

4 dl tejföl

2 ek zsír

A babról az áztató lét leöntjük, majd felöntjük 4-5 l vízzel, beleteszünk a húsokat. Babérlevéllel, szemes borssal ízesítjük. Amikor a hús majdnem puhára főtt, hozzá tesszük a savanyú káposztát és ezzel tovább főzzük, míg a hús teljesen megpuhul. Közben elkészítjük a rántást. A lisztet az apróra vágott hagymával  zsiradékon világos rózsaszínűre piritjük. Hideg tejjel felengedjük, hozzáadjuk a vegetát, fűszer paprikát, az összes zúzott fokhagymát és a nagy pohár tejfölt. Az elkészült rántást folyamatos kevergetés mellett hozzákeverjük a leveshez. Pár perc alatt gyöngyözve, lassú tűzön összeforraljuk, hogy besűrűsödjön.

Édes savanyú csirke

Általában hétköznapokon fordul elő velem, hogy csak rohanós vacsira futja az energiámból, és a kanapéra telepedve kínait eszem csak úgy dobozból, ha már egy zsúfolt napon vagyok túl mégiscsak meg kell adni a módját...szerintem az ilyen estéknek is nagyon bensőséges hangulata tud lenni. Legalábbis nálam időről időre előfordul, hogy a kanapén összekuporodva, egy jó sorozatot nézve valamilyen fast food mellett döntök. Lehet, hogy csak a rosszalkodás miatt olyan jó ez a kombináció, bár a most következő étel szerintem asztalnál, kananapénál, jó, vagy közepes sorozatot nézve, beszélgetés közben, szóval bármilyen körülmény mellett elképesztően finom!

2 db sárgarépa vékonyan felkarikázva
1 kimagozott chili paprika felszeletelve
1 db csípős zöld paprika vékonyan felkarikázva
1 db piros paprika gyufaszál vékony hasábokra vágva
1 konzerv ananász (kb 35 dkg) a konzerv leve is kell
1 fej finomra vágott fehér hagyma
50 dkg csirkemell filé vékonyan felcsíkozva
1 konzerv kukorica
2-2 ek ketchup, fehérborecet
1-1 ek liszt, étkezési keményítő
olaj
rizs

Egy wokban felforrósított olajon üvegesre pirítom a hagymát, majd pár perc alatt fehérre sütöm a csirkét. Hozzáadom a zöldségeket (kivéve a kukoricát, ananászt) és tovább pirítom 5-8 percig, hogy a zöldségek roppanósan puhák maradjanak. Az ananászlevet csomómentesen kikeverem az étkezési keményítő, liszt, ketchup keverékével. A wokba öntöm a lecsepegtetett kukoricát, és feldarabolt ananászt, hozzáadom az ananászlevet és 2 percig forralom, majd a tüzet alacsony fokozatra állítva további 2 percig hagyom, hogy a mártás összesűrűsödjön. Rizzsel tálalom

Sült póréhagyma baconös rizottóval Good Food

A gasztroblogokon szinte futótűzként terjedt el a hír, hogy itthon is megjelent a Good Food magazin. Bevallom őszintén viszonylag ritkán veszek újságokat, mert jobban szeretem magam kitalálni, hogy mit főzzek. Az utóbbi években azonban egyre igényesebb kiadványoök jelentek meg, ahol már a képek is olyan ínycsiklandóak, hogy képtelenség ellenállni. Mégis sokszor jártam úgy, hogy megvettem az újságot és utána egy receptet sem próbáltam ki végül, de valamit mégiscsak tudnak a szigetországban, mert az elmúólt héten csak az újságból főztem, nemis nagyon kalandoztam el a hozzávalók, elkészítés tekintetében és nagyon guszta dolgok születtek a kezem alatt, szóval éves előfizető lettem. Illetve, hogy pontosítsak párom befizetett a Good food menzára, ez azért elég meggyőző nem?!

Ami a szerkesztők szerint belekerül, na meg a lábjegyzet, amit hozzágondoltam: 

15 dkg bacon(felcsíkozva)
5 dkg szalonna (apró kockára vágva)
1 póréhagyma (hosszában félbevágva, vékonyan felszeletelve)
25 dkg rizs (20-22 percig fövő)
7 dl szárnyas alaplé (Knorr házias levesalapot használtam)
1 zöldborsókonzerv
5 dkg reszelt parmezán
1 citrom héja
1 dl főzőtejszín
1 felvert tojás
1/2 csokor aprított petrezselyem

A sütőt 180 fokra előmelegítettem. A bacont és a szalonnát egy öntött vas serpenyőben megpirítottam 2-3 perc alatt, majd hozzáadtam a póréhagymát, amit további 4 percig pirítottam. Ezután a rizst is hozzákevertem a serpenyőben piruló hozzávalókhoz, és 1 perc alatt lepirítottam. A levesalap kockát feloldottam 7 dl forró vízben, és a kapott alaplével felöntöttem a rizottót. A serpenyőt alufóliával lefedtem és betettem a sütőbe. 10 perc után kivettem és átkevertem, majd további 10 percre visszatettem a sütőbe. Ezalatt a tojást felvertem a tejszínnel, reszelt citromhéjjal, parmezánnal ízesítettem. A rizst újra kivettem a sütőből, óvatosan hozzákevertem a lecsepegtetett borsót, meg a tejszínes keveréket, majd alufólia nélkül 5 percre visszatoltam a sütőbe. Petrezselyemmel meghintve tálaltam.

Pupusas mennyei reggeli, rántotta helyett

Már régóta szemeztem Flóra által postolt recepttel, aki Szabinánál találta, aki...na jó itt elvesztettem a fonalat. Illetve remélem, hogy legrosszabb esetben is köztársasági elnöki kegyelmivel megúszhatom a pontos hivatkozások hiányát...Minden esetre nagyon megtetszett a "töltött kenyérlángos/calzone/pupusas ötlete, attól függően, hogy hova dobott minket a gólya mindenki eldöntheti, hogyan is nevezze. Az biztos, hogy emelem kalapom az el salvadori alkotók előtt. A töltelék kapcsán rögtön meglódult a fantáziám. Biztosan ki fogom próbálni kukoricaliszttel, ahogy eredetileg kellett volna, illetve az olasz calzonet sem véletlenül hoztam képbe, mert szerintem abba az irányba is el fogok mozdulni, ami a tölteléket illeti. Nekem most nemhogy kukoricalisztem nem volt, de sütőporom sem, így picit a kezdők szerencséjével álltam neki az elkészítésnek, mert nyers tészta alapanyaggal viszont ritkán kerülök össze a konyhába. Nekem a sógyurmakészítés ugrott be, ezért szkepticizmussal keveredett aggodalommal teli érzésekkel kanalaztam a pompás tölteléket a "sógyurmába". Így utólag empirikus bizonyítékokkal gazdagodva, bátran állíthatom nem nagyobb dolog összeállítani a pupusast, mint egy mezei rántottát. Szóval ne riadjatok tőle vissza, ha 20 perc alatt valami nagyot szeretnétek alkotni.

Találtam itthon:

20 dkg liszt

0,3 cl olaj

0,8 l víz (bocs, de feles pohárral mérte ki a háziasszonyok gyöngye:))

1 tk só

Belevaló:

1 csokor újhagyma vékonyan felkarikázva

10 dkg főtt császárszalonna felkockázva

10 dkg natúr sajtkrém

5 dkg jalapeno felaprítva

A lisztet elkevertem a vízzel olajjal és sóval. Elég laza tésztát kapunk én késztetést éreztem, hogy még több lisztet keverjek bele, de nem szükséges, tényleg. A tésztából kis cipót formázok, a tetejét meghintem liszttel és konyharuhával lefedve meleg helyen félreteszem. Egy nagyobb teflonserpenyőben pár perc alatt közepes lángon megfonnyasztom a hagymát a császárszalonnával. Majd egy tálban elkeverem a töltelék hozzávalóit a sajtkrémmel. A tölteléket 10 percre a fagyasztóba tettem, hogy a sajtkrém minél inkább megkeményedjen és ne folyjon szét sütés közben. A tésztát 4 felé osztottam. Egy adagot gömbbé formáltam, majd a tenyeremmel lepény formájúra kilapogattam, ezután megöltöttem 2 púpos evőkanálnyi töltelékkel, és a tészta széleit visszahajtva labdát formáltam belőle újra, majd finoman ujjnyi vékony lepénnyé lapogattam a tenyereim között. Ezt mindegyik adag tésztával megismételtem. Forró serpenyőben, közepes lángon oldalanként 3-3 perc alatt készre sütöttem. A lepény formázását megnézhetitek itt.

Tüzes csirkemell

Nagyon könnyen elkészíthető, gyors, finom, és megkockáztatom, hogy még diétás is. Nálunk egy rohanós hétköznap este került az asztalra ez a fogás. Kicsit sikerült eltúloznom a csípősséget, így a saját adagomra még bivalymozzarella szeleteket is halmoztam, hogy együtt küzdjünk meg a Tabasco szósszal. Azért az Erős Pista és Tabasco adagolása egyéni elbírálás alá esik, szóval az összetevők arányain ki-ki vérmérséklete szerint változtathat. A köretként szolgáló saláta is tűzoltásként szolgált. A hús szósza annyira pikáns, hogy salátaöntetre szerintem nincs is már szükség, vagy én vagyok annyira lusta, hogy nem készítettem. Na ezt a kérdést is ki ki maga döntse el...

Pirománia:


Hámozott paradicsom konzerv (40 dkg)
1 dl sör
2 ek worcestershire szósz
2 ek Erős Pista
Pár csepp Tabasco
4 zúzott gerezd fokhagyma
1 kk bors
só
2 kk oregano
60 dkg csirkemell filé
15 dkg bivaly mozzarella

A csirkemell filét 1 centi vastag, tenyérnyi korongokra vágjuk, sóval borssal fűszerezzük. A öntet többi hozzávalóját egy mély tárolóedényben villával alaposan összetörjük, elkeverjük. A húst beleforgatjuk a szószba. A pár óráig pácolt húsokat 180 fokos sütőben 40 perc alatt, egy lefóliázott tepsiben készre sütjük. Az utolsó 10 percben a fóliát levéve picit rápiríthatunk a húsokra. Én a felszeletelt mozzarellát utólag halmoztam a húsra, de akár össze is süthetjük vele.

Az édes szűz

Nem rajongok kifejezetten az édes sós ízek párosításáért, sőt ha nem távol-keleti konyháról van szó, akkor egyáltalán nem kedvelem. Kis koromban ki lehetett kergetni a világból, mikor nagymamám a házi! rántott csibecomb mellé egres, vagy almaszószt kínált. Teljesen értetlenül álltam a helyzet előtt, hogy miért kell édes szósszal elrontani a roppanós bundájú, ízletes csibecombot. Éppen ezért komoly áttörésnek számít nálam, hogy mikor párom keresztszüleinél voltunk, nemhogy csak udvariasan megettem az ebédre tálalt aszalt szilvás szűzpecsenyét, de kétszer repetáztam is belőle, illetve a receptet el kellett kérnem, hogy rá két napra újra elkészíthessem ezt az isteni fogást. Tényleg minden túlzás nélkül ezt egyszerűen muszáj kipróbálni!

Amit nem kell tovább őrizgetni:

1 kg sertésszűz
40 dkg alma lereszelve
20 dkg magozott aszalt szilva vékonyan felcsíkozva
1 fej hagyma
0,5 l főzőtejszín
1 dl vörösbor
1 tk őrölt szerecsendió
1 tk őrölt gyömbér (ritkán írok ilyet, de ne frisset használjunk)
1/2 kk  őrölt fahéj
só
1 ek vaj
2 ek olaj

Egy serpenyőben a felhevített olajas vajas keveréken körbesütjük a sertésszűz oldalait. A húst kivesszük a serpenyőből, és egy alufóliával letakart tányéron félretesszük. A finomra vágott hagymát a serpenyőben visszamaradt zsiradékon üvegesre pirítjuk. A sertésszüzet újnyi vastagon felszeleteljük és a visszatesszük a serpenyőbe, a lángot feltekerjük és hozzáöntjük a bort. pár percig keverjük, hogy az alkohol elillanjon. Hozzákeverjük a reszelt almát, felcsíkozott aszalt szilvát. Fűszerezzük fahéjjal, szerecsendióval, gyömbérrel. Ízlés szerint sóval ízesítjük. Lassú tűzön 30-40 percig lefedve pároljuk, majd hozzáöntjük a tejszínt és további 15 perc alatt készre főzzük. Mindenképpen valamilyen semleges köret illik hozzá, mint a rizs, vagy krumplipüré.

Kukoricakrémleves gazdagon

Nagyon úgy néz ki, hogy végre beköszöntött a tavasz!!! A szervezetem ennek örömére úgy döntött, hogy amolyan télbúcsúztatóként még egyszer jól meg kéne fázni. A legújabb, hogy ilyenkor csak levesre vágyom. Múltkori megfázásom alkalmával a környékbeli éttermek kínálatára kellett hagyatkoznom, ami nem volt rossz, de abból, hogy most nem kívántam ezt megismételni talán sejthető, hogy azért nem a legtökéletesebb megoldás. Egyébként is leginkább valamilyen krémlevesre vágytam volna, ami pont annyi energiabefektetés mint elbaktatni egy étterembe, de mégiscsak csábítóbb végeredménnyel kecsegtet, így hát rövid töprengés után belevágtam és ez főtt ki belőle.

Recept nélkül kapató:

2 konzerv kukorica (2x285 g)

1 piros kaliforniai paprika felkockázva

2 tömlős natúr sajtkrém (2x10dkg)

2 dl főzőtejszín

1/2 csokor újhagyma szárával együtt, vékonyan felkarikázva

1 fej hagyma finomra vágva

30 dkg csirkemell filé

1 db húsleves kocka

2 chili paprika (az egyiket kimagoztam)

2 ek Knorr mexikói villámpác

2 ek étolaj

Egy fazékban az olajon megdinszteljük a felaprított hagymát és az egyik felaprított chilit. A húst falatnyi falatokra vágjuk és a mexikói fűszerkeverékkel meghintjük. A csirkét megpirítjuk, majd hozzáadjuk a felkockázott kaliforniai paprikát is. 5 perc alatt a fazékban összepirítjuk a hozzávalókat, majd kiszedjük őket és egy tálra félretesszük. A fazékba öntünk 1,5 konzerv kukoricát, felöntjük 2 liter vízzel és hozzáadunk egy húsleveskockát. Lassú tűzön, kb. 30 perc alatt felforraljuk, felöntjük tejszínnel, hozzányomjuk a sajtkrémet és botmixerrel összepürésítjük. A felkarikázott újhagymát, a 1/2 konzerv kukoricát, az előzetesen megpirított paprikát, húst óvatosan visszatesszük a levesbe és ízesítjük a maradék chilivel. A levesbetéttel feldúsított krémlevest összeforraljuk és már kész is.

Vidéki éttermiség

Nem lehet nem írni a múlt hétvégén megrendezésre kerülő "Vidéki Éttermiség" elnevezésű eseményről. A Szentendrei-szigeten található Rosinante fogadó látta vendégül a 8 fantasztikus vidéki éttermet. Személy szerint engem leginkább az Anyukám mondta repertoárja érdekelt legjobban, mert bár rengeteget hallottam az encsi étteremről, ez mégsem az a távolság, ami Budapestről bevállalható, ha az embernek egy zűrös hétköznapon nincs kedve vacsorát főzni.Így ez idáig csak távolról csodáltam a helyet. Ez tényleg a hegy megy Mohamedhez tipikus esete volt, amivel ráadásul jött egy teljes terepasztal, hisz az Anyukám mondta mellett, részt vett az Imola Udvarház, Mandula Étterem, Chianti étterem, Gusteau műhely, Nomád Hotel és a Walter vendéglő. 

A teljesség igénye nélkül mutatom be a felvonultatott ételeket, mert még így is, hogy az általam legjobbnak talált fogásokra redukálom a beszámolót elég hosszan fog tartani...Az előételek közül abszolút kiemelkedett a Mandula étterem rántott libarilette. Nem hiába vártam annyira az Anyukám mondta produkcióját, mert szerintem az általuk készített porchettával töltött kenyérlepény is elképesztően jól sikerült. Ezt az is alátámasztja, hogy visszanézve a fotókat ez az egyetlen fogás, amit annak ellenére, hogy társaságunkból legalább 6 fő megkóstolt, mégsem örökítettük meg az utókor számára, annyira elmerültünk benne.

Bűn lenne kihagyni a Nomád étterem kínálta vörösboros ököruszály levest, ami fantasztikusan telt ízeivel, isteni fánkba sütött hússal kínálva, mennyei volt. Igazi lélekmelengető fogás. Zord idő esetén garantált búfelejtő.

 A házigazda szerepét betöltő Rosinante sem vallott szégyent. Az egyik kedvenc főétel, igen szerintem nem meglepő, hogy több is volt, a porhanyós malacsült volt fűszeres tejföllel tálalva. A kép nem lett az igazi, de tény, hogy mozgásban lévő dolgokat nem egyszerű lencsevégre kapni, márpedig ez a malac szempillantás alatt tűnt el a tányérokról.

Olyan mázlisták vagyunk, hogy az Imola fogadó chefje immár sokadjára főz ránk, és most már biztosan állíthatom, hogy, a malacpofa teljességgel kihagyhatatlan, ha az embert az egri Imola vendéglőbe vezérli a jó sora. Az, hogy a hús omlós nem kifejezés. Tényleg megérdemelnék, hogy a wikipédián az omlós definíciója egy életre az általuk készített jelen esetben vaddisznó pofa fogalmával olvadjon össze. Utána néztem még senki sem csapott le a kifejezésre, szóval szabad a pálya, ha valaki így szeretné elismerni a chef teljesítményét, aki bárkit megpuhít:)

Azt hiszem a utolsó kép magáért beszél, és mikorra ez készült már a sokadik ilyen kép tárult elénk. A desszertről vagy jót, vagy semmit. Mivel összességében fantasztikus vendéglátásban volt részünk én ez utóbbit választanám. Az a hír járja, hogy ez nem csak egy alkalom volt, én minden esetre örülnék, ha a "hegyek" mozgásban maradnának, és még jó párszor, ha lehet, minél gyakrabban kínálnának a közelemben ilyen fogásokat...

Zaftos sertésflekken roppanós salátával

Most már tényleg itt az ideje a sok rosszalkodós, édesség evés után, hogy ne csak beszéljek róla,de postoljak is valamit, ami legalább haloványan utal a tudatos étkezésre. Bár csokit enni is teljesen tudatosan eszem, és a tálcányi almás krémest sem a hipotalamuszom tüntette el...Szóval nem rosszalkodom ám egyfolytában. Nálam minden fogyókúráznak számít, ahol a hús mellett nem a hagyományos köretek találhatóak meg. Sajátos ideológiámnak köszönhetően nálam a sertésflekken is belefér tehát az egészséges ételek kategóriájába, pláne így, hogy salátával ettük.

Bűnbánó kellékek:

40 dkg csontos sertéstarja újnyi szeletekre vágva

4 gerezd zúzott fokhagyma

4 ek magos dijoni mustár

1 dl sör

3 ek olivaolaj

só, bors

olaj a sütéshez

Salátaöntet:

1 ek dijoni mustár

1 tk szardellapaszta

1/2 citrom átszűrt leve

3 ek olivaolaj

1 gerezd zúzott fokhagyma

frissen őrölt bors

A  hússzeleteket a fokhagymával bedörzsöljük. Egy mély tálban az olajat, sört, mustárt elkeverjük és a húst beleforgatjuk a pácba, hogy mindenhol érje. Kb. 1 órán keresztül pácoljuk a húst. salátához a zöldségeket felvágjuk. A salátaöntet hozzávalóit elkeverjük. A bepácolt húst, felhevített olajon egy serpenyőben kisütjük, oldalanként 5-6 perc alatt. A sült húsokat egy tálra szedjük, sóval, borssal fűszerezzük és 1-2 percre letakarjuk, hogy a saját gőzében puhuljon kicsit. Nincs más dolgunk, mint tálalni a salátával. Én a salátaöntetet mindig külön készítem az asztalra, ha esetleg túlbecsültem volna a kapacitásunkat, ha nem öntjük le öntettel a salátát, akár másnap is friss roppanós marad a hűtőben tárolva.